Két gép bejelentésére várnak a kedves fotósok mostanában nagyon (persze mindig várják a következő "nagy" gépet, de most a következő egy hónap távlatában spekulálok), és a neten keringő pletykákból arra lehet következtetni, hogy még a Photokina előtt bejelentik őket.

A Canon-tól a régóta esedékes 5D utód várható, és Augusztus végére (25. körül) várható egy sajtótájékoztató (avagy sajttáj... nem keverendő a borvidékkel) amelyen, legalábbis a Canon rajongó netezők szerint, bemutatják az utódot.

A Nikonnál pedig a D80 frissül a D90 fantázianévvel ellátott fényképezőgépre, amelyet furcsa módon pedig Augusztus 26.-án fognak várhatóan rászabadítani az amatőr szegmens pénztárcáira. Állítólag lesz benne videófelvételi lehetőség is (a kompaktokat idéző live-view után ez már nem meglepő lépés, gondolom HD szabványnak megfelelő felbontásban).

Meg persze bejelentenek több talicskára való kompaktot is, de ezekről a többi blog hosszabban ír, én lusta vagyok, "komoly" képalkotás szempontjából nem nagyon rúgnak labdába. Apropó kompaktok... A Nikonnál a marketingesek valami nagyon vicces cigit szívhattak, ugyanis a P6000-es kompaktban bevezetett nyers formátum csak a Windows Vistán használható... Ezzel szépen kibaltáztak a Mac és Linux használókkal, és tök jó reklám a Canon G9-nek. Szerintem ha már engedik magukat megvenni kilóra egy nagy cégnek, akkor inkább az Adobe-bal kellett volna ágybabújni, és a DNG formátumot előnyben részesíteni, képfeldolgozás és a profik szempontjából mindenképp okosabb lett volna. Így egy csomó profi kifejezetten a G9-est ajánlja a P6000 helyett, még akkora Nikon guruk is, mint Thom Hogan.

Így fotózok én... Szól a weblog címe, amit most nektek ajánlok. Azért ajánlom, mert szerintem pont megvan benne az, ami itt a fiatalriporteren nincs meg. Tippek/trükkök Photoshophoz, gondolatok, szép képek.

Ilyet is olvassatok, ne csak az én marhaságaimat.

A 4/3-as rendszerre építő, azzal kompatibilis, új bajonettet jelentett be az Olympus és a Panasonic. A rendszer lényege, hogy elhagyják a tükörkamrát, és emiatt kissebb, könnyebb és szexisebb gépeket tudnak készíteni.

A Micro Four Thirds rendszer bajonettjének átmérője 6mm-el kissebb mint a "hagyományos" Four Thirds bajonett, 9 helyett 11 elektromos kontakt van benne, és kb. fele a szenzor és a bajonett közötti távolság. A szenzorméret maradt, és a Four Thirds objektívek is használhatók maradnak egy adapterrel.

A lényeg? Cserélhető objektíves kompaktok! A kompaktokénál nagyobb szenzorral, hasonló mérettel és cserélhető objektívekkel megáldott gépek nagyon jó ötletnek tűnnek, és biztos vagyok benne, hogy sok fog belőlük fogyni. A 4/3-as rendszert lesajnáltam egy picit a full-frame dSLR-ekhez képest, de ez a rendszer nem az SLR-ekkel versenyzik, hanem saját kategóriát nyit. Régebben is nagyon szerették a riporterek a kissebb halkabb gépeket (lásd Leica és távmérős gépek általában), ez a rendszer ennek lehet a digitális megfelelője. Halkabb, mert nincs tükör benne, ami csapkod össze-vissza, zajt csapva, az ultrahangos fókuszmotor is halk, a zár is kissebb, az objektívek hiperfokális távolságai is kedvezőbbek a nagyobb mélységélesség tartomány miatt, de még megfelelő minőséget nyújt a szenzor, ha nem viszik túlzásba a felbontást. A véleményem, miszerint a 4/3-as rendszer nem biztos, hogy jó ötlet a profiknak annyiban módosul, hogy másodgépnek biztosan sok profi fog M4/3-as gépet venni. Pár jó minőségű, lapos, fix gyújtótávolságú objektív, és úgy fogják vinni, mint a cukrot.

Kíváncsi vagyok, hogy a Szeptemberi Photokinán miket jelentenek be, és milyen irányba viszik el a rendszert, de ha jó gépeket párosítanak jó objektívekkel, akkor nagyon jó és érdekes eszközöket kaphatunk. Ezt a rendszert biztosan megéri figyelni a jövőben, főleg, hogy filmfelvevők gyártását is tervezik a bajonettel, ami szerintem tök jó ötlet, főleg azoknak, akik már nem csak állóképpel dolgoznak.

Megjelent az Adobe Lightroom 2.0, de ez annyira nem villanyoz fel, mint egy ingyenes kiegészítő ami vele eggyütt jelent meg. Ez az érdekesség a DNG Profile Editor. Ez a program, mint a neve is mutatja, profilokat szerkeszt, de milyen profilokat? A RAW konverziónál használt fényképezőgépek profiljait! Hiányzik a Velvia? Tetszik ahogy a Canonok képei kinéznek, de Nikonod van? Ez a megoldás.

Amikor az ember elkészít egy RAW (innentől fogva csak nyers, tegeződünk elvégre) képet, akkor nincs hozzárendelve semmilyen színprofil (a fényképezőgép a beállított színteret a JPG előnézet elkészítésénél veszi csak figyelembe), még tényleg "nyers" ilyen szempontból. Amikor a nyerskonverter nekilát a kép feldolgozásához akkor szüksége van egy profilra, hogy tudja milyen színeket jelölnek a nyers RGB adatok. A színkezelt képalkotási láncunk itt kezdődik, és igényeink szerint vagy abszolút pontos színekre törekszünk (tehát nagyon pontosan kalibrált profilt használunk), vagy a "szép" színekre. Az idézőjel azért van ott, mert ez teljesen szubjektív. A Fuji nagy tudója ennek a tudománynak. A színeik nem pontosak (méréstechnikai értelemben), de szebbek sokkal, mert értik, hogy az emberi szem mit talál kellemesnek. Sokan szeretik a Velviát a színei miatt, de nem biztos, hogy ugyanaz jó egy kék-zöld tájképnek, mint egy portrénak (esetleg a bokszolóknál találhatunk hasonló színvilágot portréban).

A DNG Profile Editor megadja nekünk a lehetőséget, hogy az Adobe által használt profilokba belenyúljunk, saját ízlésünkre formáljuk azokat. Engedi a színek állítását, a tónusgörgébe is belenyúlhatunk, de akár kalibrálhatjuk is a gépünket vele, ha van egy megfelelő mintaábránk.

Ez olyan, mintha az ember bemehetne a gyárba, és azt mondhatná, hogy "ez a film/érzékelő tetszik, de én kicsit több kéket meg zöldet kérek, mert tájfotós vagyok", vagy kérhet visszafogottabb, pontosabb bőrtónusokat, vagy bármit.

A programot az Adobe honlapjáról itt lehet letölteni. És egy angol nyelvű tutorial itt van hozzá. Ha szeretnétek, akkor tudok hozzá írni egy magyar nyelvűt is. Egy bökkenő van a programmal (vagy ahogy nézzük, kettő): Csak DNG formátumú képekkel lehet használni a szerkesztőt magát, és az elkészített "recept" (ahogy a program hívja), csak a Camera RAW 4.5 és a Lightroom 2.0 verzióival működik, de azokban már bármilyen típusú yersre lehet őket alkalmazni (asszem még a camera raw-ban megnyitott JPG-re is, de ez nem 100%). A DNG konvertert meg itt lehet a Camera RAW pluginnel eggyütt letölteni.

Ez egy nagyon jó dolog, de a jóból is megárt a sok, úgyhogy mára ennyi.

A most megjelent full-frame Nikon D700 fényében sokakban felmerül a kérdés: Váltsak? A kérdés jogos, de nem biztos, hogy mindenkinek jó az FX őrület. Amiről írok most, az főleg a D700-ra vonatkozik, de bármilyen full-frame gépre alkalmazható, és gondolom jópár Canon felhasználó is gondolkodóba eshet ha kijön az 5D Mk.II (vagy bárminek is hívják), ha eddig nem gondolkodott az 5D-n.

Szóval full-frame/kisfilmes formátum/FX/Leica formátum. Sokféleképpen hívják, a lényeg a kb. 36mmx24mm-es szenzorméret. A Canonnak már nagyon rég óta van ilyen méretű szenzora, és amikor bevezette az 5D-t, akkor elérhetővé vált egy csomó ember számára is, főleg az esküvői fotósok szeretik, de a tájfotósok is preferálják. A Nikon múlt év Augusztusban szállt be a játékba, de már előtte, a D2H/s gépükben is megtalálható volt egy szenzor, ami előrevetítette a full-frame előnyeit. Régebben a Kodak készített még full-frame gépet, ezek módosított Nikon (filmes) vázak voltak, bennük egy Kodak szenzorral (ma már ezek nem kaphatók, nagyon használtan esetleg).

 Mik azok a tulajdonságok, amik miatt megéri full-frame érzékelőt tenni egy gépbe? Szerintem a legfontosabb, a méret. Igen eléggé egyértelmű, de mit tesz lehetővé egy nagyobb szenzor? Vagy nagyobb képpontokat az érzékelőn, vagy több képpontot egy kissebb érzékelőhöz képest, megtartva a képpontok méretét. A nagyobb képpont előnyei: Jobb jel/zaj arány egy adott érzékenységnél, jobb dinamikatartomány, nagyobb színhűség. A több képpont előnye: Nagyobb felbontás. A full-frame még emellett elhagyja a "szorzós" szenzorokkal járó látószög- és mélységélességmódosulást.

A Canon az 1Ds gépeiben az utóbbit használja ki, most 21,1 millió effektív pixelnél tart, a Nikon a D3-ban pedig az előbbit, viszonylag közepes felbontás mellett ISO25600-as érzékenységnek megfelelőt is tud produkálni, használható ISO6400-as érzékenység mellett. Bármilyen kissebb szenzornak kompromisszumot kell kötnie, vagy az érzékenységet, vagy a felbontást csökkenti. Ez például jól tetten érhető a Nikon D2Hs gépnél, ahol nagy képpontméret és jó zajtulajdonságok mellett a felbontás csak 4 megapixel egy DX formátumú érzékelőnél (ilyen szempontból a D2Hs szenzora a D3 szenzorának az elődje, ha technológiában nem is biztosan, de filozófiáját tekintve teljesen).

Akkor kinek mi a jó?

Ha az embernek a legtöbb alábbi dologra szüksége van, akkor neki való a full-frame:

• Szüksége van magas használható érzékenységre (riporterek és az éjszakában/rossz megvilágításban dolgozó fotósok).
• Széleslátószögű objektíveket megkövetelő témákkal dolgozik (bár erre megoldás már létezik az APS-C méretű szenzoroknál is). Egyik fő ok a tilt-shift objektívek használata.
• Szüksége van nagy felbontásra a zajtulajdonságok romlása nélkül (ez főleg stúdió/tájfotósoknál szempont).
• Diffrakciós lágyság csökkentése. Egy D300 és egy D3 felbontása között nincs különbség, de a késöbb fellépő diffrakció miatt kissebb blendenyílást lehet használni a D3-on.
• Kis mélységélesség portrékhoz.
• Nagyobb dinamikatartomány HDR nélkül. Gondolok itt most egy teljesen fehérbe öltöztetett nőre, és egy teljesen feketébe öltöztetett férfire ugyanazon a képen.

Akkor jár jobban az ember egy APS-C méretű (vagy akár kissebb, lásd 4/3-as rendszer) szenzorral ha a következő dolgok fontosak neki:

• Reletíve nagy mélységélesség (makrózásnál kifejezetten fontos).
• Szorzó megléte (fényerő változás nélkül kissebb látószög egy telével, természetfotós-e vagy?).
• Alacsonyabb ár (a full-frame gépek jelenleg drágábbak, az ff ojektívekről nem is beszélve, bár a profi objektíveknél nem lehet megúszni APS–C-nél sem).
• Nagy befektetés APS-C objektívekbe, FF előnyök nem fontosak.
• Elégedett a mostani APS-C rendszerével.

Szóval váltani valószínűleg az fog, akinek anyagi érdeke fűződik ahhoz, hogy jobb minőségű képeket tudjon szarabb körülmények között készíteni. A riporternek, aki nem válogathat a fényviszonyok között, az esküvői fotósnak, akinek nincs ideje átmenetes szűrőkkel vagy HDR-el tökölni (tehát nem tájfotós), és mindenkinek aki szeretné, hogy portréalanyai fülei és orra már ne legyenek fókuszban.

Már csak annyi a probléma, hogy a méregdrága F/2.8-as objektíveken kívül a Nikonnak nincsnek jóminőségű FX alapzoomjai, és a fixekkel még várnék egy picit, hátha azokat is útoléri a modernizálási láz (bár így is kíváló objektívek, de egy AF-S verzió nagyon tetszene néhányból).

Szóval az FX nem azért nagy szó számomra, mert az a legtökéletesebb technológia mindenkinek, hanem mert nekem az. És nekem biztosan kell. Szóval, akkor ki adna nekem el egy szinte tökéletes állapotú 17-35mm-es objektívet 150EFt-ért? ;)