Régóta lógott a levegőben a D2-es széria utódjának kérdése, és Augusztus 23.-án végre bejelentette a Nikon a D3 és D300 modelleket. Az eltelt egy hónapban volt alkalmam kézbevenni egy nem végleges D3-at, és amit a neten el lehetett olvasni a témáról, elolvastam. Egy szubjektív vélemény a Nikon új csúcsgépéről.

Ki kell kötnöm, hogy a D3, amit én kézbevehettem, nem volt végleges, tehát az amit a vázról magáról írok, nem biztos, hogy úgy is lesz. Maga a fizikai megjelenése valószínűleg nem fog változni, de a szoftver biztosan (a váznál amit én megnéztem, a firmware az A0.28 és B0.23 verziónál tartott).

Régebben több fórumban és személyesen is azon a véleményen voltam, hogy a Nikon nem fog kisfilmes méretű érzékelővel szerelt gépet építeni, mert magárahargítaná azokat, akik beruháztak DX objektívekbe. Tévedtem, és eléggé sok embernek, aki megvette a AF-S 17-55mm F/2.8 DX objektívet (egy 300.000Ft-os tétel), is meglepetést okozott a D3 36mm x 23.9mm-es érzékelője. Több Nikon témájú fórumban azonnal elindultak bejegyzések amik azt firtatták, hogy mi lesz a DX méretű érzékelőkkel és objektívekkel, erre a Nikon válasza a D300, aminek a felszereltsége vetekszik a D2Xs modellével, de sokan boldogtalanok emiatt. A D3 kompatibilis a DX objektívekkel, de felbontása 5 megpixelre változik ilyenkor, mert csak az érzékelő közepét használja.

Aminek a legjobban örülök, az, hogy a Nikon nem a pixelek számára, hanem a minőségére koncentrált, emiatt a D3 kifejezetten használható képeket készít nagyon kevés fénynél is. Persze, nem tűnt el a zaj, nem is fog sohasem, de nem színzaj, hanem csak fényzaj, és nem zavaró, nem részletvesztéssel járó zaj. Ez mire jó a gyakorlatban? Magasabb érzékenység mellett könnyebb vakuzni, mivel a vakunak kisebbet kell villannia, emiatt gyorsabban töltődik újra. Sport fotózásánál jobb záridővel lehet fotózni ugyanannál a blendénél, vagy esetleg nagyobb blendével, a lista igazából végtelen... Ami emellett nagyon tetszik, hogy a színek sem fakulnak ki magas érzékenységnél, élénkek maradnak és a színzaj sem rontja el őket.

A D3 (és D300) autófókusz rendszere is eltér a Nikontól megszokott "nagyobb érzékelőből kevesebb" hozzáállástól, 51 fókuszmező van, ebből 15 keresztérzékeny, viszont mind a 15 középen van, egymáshoz közel, ami szerintem nem praktikus. Valószínűleg hatékonyabb sportfotós gép lesz emiatt, de van amikor az, amit az ember élesen szeretne látni, nem a kép közepén helyezkedik el. Például sokszor, ha az ember riport közben készít képeket egy alanyról, a kocka fenti részén elhelyezkedő szemekre szeretné helyezni az élességet/hangsúlyt. Persze a gyakorlatban fog eldőlni, hogy az aggályaim megalapozottak-e.

Hasznos dolognak tartom a DX módot, amikor a gép csak az érzékelő közepét használja, kb. 5 megapixeles felbontás mellett. A D200 például meglehetősen nagyméretű nyers (NEF) fájlokat hoz létre, viszont kevert világításnál elkerülhetetlen a nyers formátum használata. Emiatt nemcsak a memóriakártyák kapacitása válig még szűkösebbé, de a megnövekedett adatmennyiség miatt az utómunka is lassabb (ez alatt főleg a másolásokat, adatmozgatásokat értve). A D3 lehetővé teszi, hogy kissebb felbontású nyers fájlokat készítsünk, ezáltal felgyorsítja a munkát később, nem lesz a képeinknek akkora a helyigénye archiváláskor és a memóriakártyáink is tovább bírják. A felbontás pedig a legtöbb sajtótermékhez bőven elég, a D2Hs (4 megapixeles) képeiből is készíthető A3-as méretű nagyítás, észrevehető minőségromlás nélkül.

Maga a váz, profi mivoltához illően, nagyon robosztus, az embernek az az érzése támad, hogy egy darab tömör fémtömbből van kivésve. A Nikon híres arról, hogy a fényképezőgépei ergonómiája nagyon jó, és ez a D3 esetében is igaz. A váz kialakítása nagyon hasonlít a D2-es szériához, de nagyon sok apró változtatás található rajta. A hátsó tárcsát egy pár fokkal megdöntötték (így jobban rááll a hüvelykujjra), az AE-L gombot lejjebb vitték, a többi gomb pedig jobban kiáll a vázból. Egyertelműen látszik, hogy a tervezők gondoltak arra, hogy kesztyűben is fogják használni a vázat. A FUNC gombhoz hasonlóan már az AE-L és DOF-Preview gombok is programozhatóak, ezáltal sokkal jobban testreszabható a fényképezőgép. A kereső pedig egyszerűen nagy, főleg azoknak, akik a digitális gépek kissebb méretű keresőihez vannak szokva. Világos, főleg egy fényerős objektívvel, és minden fontos beállítást kijelez, még egy kérésre megjelenő vízszintezőt is beleépítettek. Az ergonómiai változtatások és a nagy kereső miatt nagyon könnyen lehet kezelni a gépet úgy, hogy nem vesszük le a szemünk elől.

A digitális technika egészén érződik, hogy kezd kiforrni, elfogadottá válni, és már kiheverte a gyerekbetegségeit. A D3 is ennek a folyamatnak egy fontos mérföldköve. Nem tökéletes, és biztosan lesznek problémák, ha szerencsénk van, meg lehet őket majd egy új firmware útján oldani. Érződik, hogy a Nikon végiggondolta, hogy mit szeretne elérni a D3-mal, és megpróbáltak egy olyan gépet építeni, ami hasznos eszköz lesz a mindennapokban.

---

Linkek a témához:

• Hivatalos mintaképek
• Phil Askey/DPreview.com cikk a D3-ról