Igazából a Leica S2-vel már egy ideje tartozom, és közben a Mamiya is bedobott egy aprosagot, ugyhogy most hírek a kisfilmes világon túlról.

Leica S2: Eddig úgy tartottam, hogy a Leica egy olyan cég aki nem bírt megbírkózni a digitalizácóval, és vártam, hogy szépen lassan eltűnik a süllyesztőben a többi nagymúltú "filmes" céggel együtt (Contax megvan?). Erre a "hulla" köhög egyet, és felkel. A német cég megint kitalált egy formátumot (az előző is egész jól bejött, nem?), ezúttal egy 30x45mm-es szenzort raktak egy DSLR méretű vázba (ok, nem pici, de egy 1Ds MkIII váza nagyobb), és bejelentettek mellé egy nagytalicska objektívet is, amelyek a géppel egy időben kaphatóak lesznek majd (széleslátószögtől teléig, tilt-shift is van). A felbontás 37,5MPx, ami nem rossz — a váz méreteit tekintve — de ne várjunk ISO25600-as érzékenységet.

Mamiya DL28: A Mamiya bejelentés nem akkora horderejű, ők egy 28MPx-es középformátumú csomagot jelentettek be, amely egy Mamiya 645AFD III vázból, egy 80mm-es Sekor normálból és egy Leaf hátfalból áll. A hátfal tulajdonságai meglehetősen jók lehetnek, mert az érzékelőn a pontok mérete 7,2 mikron, ami a D700 és társai ~6 mikoronos pontjait szépen űbereli. De nem a hátfal a nagy húzás, hanem az, hogy az egész cucc együtt 15000 dolcsi. Igen, most a világválság miatt kicsit rosszabban adják a dollárt, de ez barátok közt is nagyon olcsó egy digitális középformátumú gépért (nagyjából három milla). Persze, rohadt drága, de ezeket már nem játszani veszi az ember, és még mindig két millióval olcsóbb egy átlagos digitális hátfalnál. (Ok, utánanéztem, egy Phase One P20 olcsóbb, de az "csak" 16MPx... 9 mikronos pixelekkel, 12Fé dinamikatartománnyal... instant get. Persze ez csak a hátfal, kell még hozzá egy váz is.)