Korábban is létezett már a Kodaknak Ektar sororzata, és valóban különlegesen jó filmek voltak. Az Ektar 25 volt a legélesebb, legfinomabb szemcsézetű színes negatív. Telített színük volt. Nem is értem, miért hagyták abba a gyártását, épp' úgy, mint az Agfa APX 25-ét, és még egy sor nagyon klassz anyagét, akkor, amikor még a digitális nem jelentett konkurenciát.
Azért van még film a piacon, és az Agfa is újra nyomja az APX 100-at, az Ilford pedig az SFX 200-at.
Miért ne lehetne a Velviával portrézni?
Miért ne lehetne az Ektarral portrézni menni? Filmes gépet pedig most is gyártanak, csak nem olyan nagy tömegben, mint eddig. A Zeiss nemrégen vezette be a Zeiss Ikont. Az ahhoz tervezett és gyártott objektívek olyan felbontásúak, hogy ki tudják szolgálni akár melyik digitális érzékelőt. Ezek a gépek távmérősek, és inkább a megszállottaknak, megfontoltaknak, és sznoboknak készülnek. Én bármelyik jelzőt szívesen magamra venném egy Leica, Zeiss, Voitangler szett mellé.
A hóborton túl persze gyakorlati jelentősége is van a dolognak. Rengeteg kiváló filmes kamera dolgozik még hibátlanul. Ha valakinek csak néha van szüksége a nagyobb méretre, egy APS DSLR mellett, vesz néhány tekercs filmet és pár ezer forintért meg tudja oldani a feladatát. Vannak olyan szituk, ahová nem szívesen megy az ember digitális vázzal, pld. nagyon poros, trutyis, hideg, vagy meleg helyekre, olyankor jól jön egy megbízható filmes váz. Vannak speciális gépek, amiknek nincs digitális megfelelője, és oda is kell a film.
Szerettem volna Nikon F6-ot venni használtan, de nem válaszolt senki a hirdetéseimre, ha néha felbukkan egy-egy Ausztriában, majdnem új áron adják, mivel olyan nagy rá az igény. Az újra pedig hónapokat kell várni. Amikor az FM3a gyártása megszűnt, a használt ára felkúszott az egekig. Hasselblad Xpant már nem lehet venni, mert senki nem akarja eladni. Azt nem hiszem, hogy a kölni vásárnak valami filmes gép lenne a nagy meglepetése, de abban biztos vagyok, hogy az Ektarral megfelelő utómunkával zavarba lehet hozni egy-két hőn áhított digitális gépet.

ragyás

Csak azért írtam, hogy nem azzal kell portrézni menni, mivel a Velvia (és valószínűleg ez is) meglehetősen élénk zöldeket és kékeket produkál. Bőrszínben annyira nem erősek, a Kodak is a Portra családját ajánlja.

Tudom, hogy volt Ektar régebben is, de a ISO25 érzékenység és a kisebb dinamkatartomány miatt valószínűleg ez az új film jobb (már akinek persze... de ezzel nem csak állványról lehet fotózni)

Teljesen igazad van, annyi kiegészítéssel,hogy a Velvia színeivel nincs baj portré esetén sem, mert a bőrszínben nem uralkodik a kék, meg a zöld, így nem is tudja túlerősíteni. A probléma inkább a kisebb latitűdből adódik. Kontrasztos világítás esetén az árnyékok könnyen „bebuknak” azaz részlet nélküli feketévé válnak. A színes negatívok és diák egyébként is más tulajdonságúak. A negák lágyabbak, nagyobb a megvilágításterjedelmük. Portréhoz ezért is ajánlják jobban ezeket a speciális negatívokat. A Fuji is kínál többfélét, a Kodak is gyárt élénkebb és természetesebb színűt, illetve lágyabb és keményebb karakterűt. Fénykorában az Agfa és a Konica is forgalmazott kifejezetten portréhoz ajánlott filmet.
A filmtípusok közti különbségek persze csekélyek, azért viselik magukon a Professional feliratot, mert az adott körülménynek megfelelő anyag kiválasztása, és megfelelő alkalmazása gyakorlatot és szakértelmet igényel. Természetesen gondos kézi labor tudja a legtöbbet kihozni belőlük. Ha minden feltétel adott, akkor viszont az eredmény magért beszél.
Ma bárki elbíbelődhet a saját felvételeinek az ilyen, vagy olyan filmet szimuláló kibontásával, feltéve, ha RAW állományba menti a felvételeit.
Természetesen a különböző CCD-éknek, CMOS-oknak, algoritmusoknak is megvan a maga színvilága, de ez már messze esik az Ektart éltető óda hangjaitól

ragyás

Igen, ez a baj a mostani digitálisokkal, hogy nem lehet keverni az érzékelőt a vázakkal. Pédául nekem megfelelne a D70 szenzora a D200 vázában, vagy mondjuk az 5D szenzora egy Nikon vázban. Mert ugye régebben az ember csak filmet cserélt, ha másmilyen tulajdonságú nyersanyagot akart. Ez most nincs.

Már a doboza is szép. :)
Amúgy nemrég én is vettem egy filmes vázat, de beértem egy F100-assal, amely majdnem új állapotú és kevesebb, mint 290 dollárt fizettem érte szállítással adó és vám nélkül. Mondjuk én is szerettem volna megvenni az F6-ost, mert még újonnan is kapható, viszont mifelénk az ára 10x magasabb mint az F100-é amit vettem. De most nem is ezt akartam írni, nem tudom miért tértem ki erre. Szóval az a szitu, hogy kísérletezek most a filmmel én is, de rájöttem, hogy ezeknek a profi filmeknek van egy nagy hátránya. Nem lehet őket csak úgy kicserélni. Mondjuk megtehetném, hogy visszatekerem, majd beteszek másik filmet, majd kihúzom később és lövök X darab fekete képet, de ez nem túl praktikus így. Szóval maradnak az egyszerű univerzális parasztfilmek, amelyek minden szituációban jók, mert venni egy Velviát, majd 15 képet ellőni vele portréra mert éppen az volt a gépben kicsit hülyeség volna. Eleget szopok már a BW filmekkel is ez miatt. Egy hete színes filmre volt szükségem, BW volt a gépben, vagy ford1tva. Amikor 400-as BW film kellene és színes 100-as van a gépben. :(

Az F100 nagyon jó választás volt, a Nikon egyik legjobb gépe. A tüköremelő hiánya az egyetlen fogyatékossága, de ha egyébként sem használnád, akkor meg az F6 sem jobb. Az én kezemben ez a gép a legkényelmesebb, az MB-15-os markolattal együtt.
Ami a filmek váltogatását illeti, valóban nem megoldott, de nem kell ezen sem sokat rágódni, mert ha szkenneled és digitalizálod egy kicsit lehet változtatni a képek beállításán.
Több vázat is lehet használni,persze azokat cipelni kell, meg meg kell venni azt is. Én cipelni szoktam, ami a biztonságot is növeli. Egyszer-egyszer vissza lehet tekerni a darabban maradt filmet, de túl sokszor nem érdemes, mert ez a fajta mozgatás a legveszélyesebb. Előfordul, hogy valami keményebb szennyeződés a kazetta bársonyába akad, és végigszántja a filmet.( A profi szkennerek Minolta, Nikon elképesztően ügyesen eltüntetik az ilyen jellegű hibát.)

A közép és nagy formátumú rendszerek zöménél cserélhető magazinokkal leegyszerűsödik a kérdés.
Egy jólfejlett magazin, súlyban felér egy alultáplált SLR vázzal.

Az analóg fotográfiában nem szokott ez annyira kardinális kérdés lenni, mert ha az ember tudja, hogy mit akar csinálni, olyan anyagot választ,- abból a néhányból amihez ragaszkodik és kiismert-ami a feladathoz kell.

Az tény hogy a digitális technika ebből a szempontból is kényelmesebb, viszont, ha az ember mentálisan rá tudja magát hangolni a feladatra, előre látja a kész képet, és az elképzeléseihez megfelelő eszközt és anyagot választ, akkor tud átlag fölötti képet az asztalra tenni. Tudom, hogy a technikai szemléletű embereket ez bosszantja, és nem hiszik el, amit írok, de a fotózás intellektuális tevékenység, a jó kép a fotós fejében születik. A választott eszköz lehet bármilyen digitális gép is, nem szeretném szembeállítani a különböző rendszereket.

ragyás

örülök hogy jönnek ki új filmek, ezek szerint érdemes még pénzt fektetni a filmes technikába.
ki is fogom próbálni, ha majd lehet itthon kapni.

Van még egy nagy előnye a filmes váznak a digitáliassal szemben: Gyakorlatilag nem fogyaszt áramot. Most azt mondjátok, hogy na és, de a pusztulat közepén, mondjuk Afganisztánban vagy az esőerdőben, nem biztos hogy találsz konnektort. (Én is csak ott voltam ahol mesélték. :-)

Viszont már vannak napelemes töltők :)

Persze a sarkokon az is megszivathat... ;)

Egyszer egy távoli és hideg helyre készültem fotózni, még itthon kipróbáltam a felszerelésem. Nálunk is hideg tél volt. Főleg arra voltam kiváncsi mit tudok dupla, és vastag kesztyűben kezelni. A Nikon F100+MB-15 volt az egyik nyertes, és aztán a terepen is jól vizsgázott.
A Nikon FM széria, a Pentax MX, a Canon T1 (de lehet, hogy AT volt a pontos neve) a Leica M sorozat, a 6-osig bezárva stb, erre lettek kitalálva.

A mai digitális gépek jóval több áramot fogyasztanak, föleg az LCD, AF, és CCD zabálja az áramot. A CMOS-sal szerelt gépek, ha a kényelmi funkciókat kikapcsoljuk jóval tovább bírják.
Talán az Epson RD1, RD-1S, ami a fent említett masszív mechanikus gépekhez hasonlóan strapa bíró.
A Nikon F3, Pentax LX áram nélkül is képes korlátozottan működtetni a zárat. Az F3 "T" időre állítva nem fogyaszt, ha nyitva a zárja. Sok gépben e.mágnes tartja nyitva a második redőnyt, ezért korlátozottak a lehetőségeik. Ennek persze akkor van jelentősége, ha hosszú expozícíókkal kell dolgozni, pld csillagforgásos felvételeknél.
Az átlag amatőr többnyire nem kerül ilyen helyzetbe, vagy ha igen, akkor is fel tudja pumpálni a gépeit a szááláshelyen. Kevesen sátoroznak -20 alatt.

ragyás

Éljen, éljen!

Ragyás: canonéknál az FD-bajonettes széria ismertebb gépei az F-1, AE-1, AE-1P, T90... Ezek közül a legújabb, a T90 már "mindent tud" amit az EOS-ok, kivéve az AF-et.

Én is előástam itthon egy kis Minolta HI-MATIC AF-2 gépet, készülök filmet venni belé-bár valszeg inkább lejárt FF nega lesz.:-))

Amire én gondoltam az még a T sorozat előtti gép, de annyira nem fontos a pontos típus. Arra akartam utalni, hogy korábban minden nagyobb cégnek volt mechanikus, egyszerű strapagépe, ami most hiányzik. Ha valakit mégis érdekel a dolog és szeretne a Canon múltjában vájkálni, itt megteheti: www.canon.com/camera-museum/
ragyás

Múlt héten vettem filmes vázat (Pentax Z-1). Üdvözlöm az ilyen bejelentéseket. :o)

Pihe!

Az is (mármint a Pentax Z1) jó választás volt!
Én 97'-óta használom a mai napig, bírja a mínuszokat,nagyon jó gép. Soha nem volt szervízben.

(Gyere a www.index.hu -> Fórumok -> Fotó -> Pentax Fan Club fórumára, ott találsz Pentaxosokat. :)

Üdvözlet Mindenkinek!
Nagyon örülök, hogy a Kodak frissíti az EKTAR szériát! Már csak 1 baj van! Hazánkban romokban hever a szaklabori szolgáltatás. Szken+digitlab pedig úgyis lebutítja mezitlábas film minőségre.

Hat ez sajnos igaz... Most eppen egy fotolaborban dolgozom, es mar mi sem vallalunk se diat se ff negat. Pedig mi inkabb a profikat szolgaljuk ki, profi papirral, rendes laborgeppel. Egyszeruen nem rentabilis.

Azert ha egy dobszkenneren scannelteted a kepeidet az meg mindig szep lesz, csak az a baj, hogy az meg heroinba kerul.

Az Ektar-t tudomásom szerint, csak 35 mm-es kiszerelésben forgalmazzák, ehhez a mérethez nem feltétlenül szükséges a dobszkenner. Van néhány filmszkenner, ami nem is tud más mérettel dolgozni csak a leicával, vagy kisebbel. Jelenleg a Nikon 5000 ED a legkúlabb, ezt már a fejlesztők is tudták ezért lett Coolscan a neve. Ez a legdrágább is egyben. 100 és 500 ezer Ft. között lehet új szkennert venni. Ezek nagyon nagy összegek ahhoz, hogy valaki tegyen egy próbát egy filmtekerccsel, viszont ha komoly archívuma gyűlt össze a békés analóg időszakban, és komoly arzenállal rendelkezik filmes gépekből, meggondolandó. Síkágyas szkennerel is lehet dolgozni de azok nem érik el a valódi filmszkennerek minőségét. Én egy Minolta 5400 II-est használok 5400 dpi felbontás mellett 40x60 centis nagyítás nyerhető 300 dpi kimeneti felbontással. Ezt egyelőre a digitális SLR-ek nem tudják. A szkennelés nagyon macerás dolog, baba szoftverek kellenek hozzá, és komoly gyakorlat, különben nem villan meg mit is tudnak a filmek valójában.
Van néhány vállalkozás, ami szkenneléssel foglalkozik, ott szépen, professzionális módon olvassák be a filmet, de 100-200 felvétel után, már megtérül a szkenner ára.
Az előhívott negatívot, vagy diát le lehet fotózni egy digitális géppel, lehetőleg makróobjektívvel. Diamásoló előtéttel nagyon egyszerű a művelet, de a diaátvilágító is megteszi, és annak a színhőmérséklete is megfelelő (napfény). Az eredmény arányos lesz a művelet egyszerűségével.

ragyás