Az információ hatalom... vagy legalábbis pénz. Pénz annak, aki olyan információt birtokol, amire mások kíváncsiak. De csak addig pénz, amíg valaki ingyen közzé nem teszi. Ezzel küzd a hagyományos zeneipar és a könyvkiadók is. A régi felfogás, miszerint információt birtokolni úgy is lehet, hogy közben kiadja az ember, téves. Abszurdum. Mihelyst az információt valaki közzéteszi könnyen másolható formában, az természetesen terjedni fog.
Ezt a cikket igazából egy, a fotóvilág fórumaiban található bejegyzés ihlette. Dékán István (a bejegyzés és a belinkelt cikkek szerzője, valamint a fotóvilág alapítója) a fájlcserélő programokról ír, körbejárja a jogi hátterüket, valamint foglalkozik a szerzői jogok kérdésével. Ez persze önmagában nem világrengető dolog, sokan megtették már ezt elötte is, a témakör sem új, és mások is addig jutottak vele, hogy ugyan illegális (legalábbis elméletileg), de mégis történik. Dékán István nagy szolgálatot tesz a fotóvilág üzemeltetésével, a fórumoknak én is lelkes használója vagyok, nem is szeretném őt személyesen bántani. Az oldalon közzétett (és a fórumban belinkelt) két cikk viszont szerintem tükrözi azt a szemléletet, ami miatt gondban vannak azok, akik ragaszkodnak a közzétett információ tulajdonjogaihoz.
Dékán István amellett érvel, hogy jár a szellemi termékéért ellenérték, mert munkát fektetett abba, hogy a már máshol fellelhető információt összegezte, kiegészítette és új formában kiadta. Ebben egyetértek vele, és osztom azt a nézetet is, hogy helyes az, ha a saját eredeti véleményére és munkájára vonatkozó tulajdonjogot követeli az ember. Abban viszont nem értek vele egyet, ahogyan az ellenértéket számolja ő, és sokan mások.
A szellemi tulajdon addig szellemi tulajdon, amíg valaki ki nem adja azt. Elsőre ez furcsán hangzik, de amint egyszerűen elérhetővé teszünk egy tartalmat, és arra van igény, a piac legalapvetőbb szabálya szerint arra kereslet is lesz. Ez a kereslet pedig számos más piaci paraméterrel kölcsönhatásban van. Ha nagy a kereslet rá, akkor egy adott dologért nagy árat lehet kérni, bőven többet, mint ami az értéke (itt fontos a különbség a valós érték és az ár között - ez a profit). Amíg nehezen másolható fizikai hodozókhoz volt kötve egy bizonyos szellemi termék (könyv, újság stb...) addig ezzel az egyenlettel nem volt gond. Addig lehet elkérni egy bizonyos árat egy termékért, amíg drágább (pénzben, időben) lemásolni azt, mint megvenni. Az Internet viszont lehetővé tette azt, hogy a szellemi termékek szinte határtalanul terjedjenek majdnem teljesen ingyen, ezzel kielégítve a keresletet, a régi modellekben gondolkodó "szellemi alkotókat" pedig otthagyva a semmi közepén.
Akkor miért születnek még mindig cikkek, hogyhogy nem halt éhen az összes újságíró? Mert nem azzal keresik a pénzüket, hogy a már elérhető tartalmat ők is mégegyszer elismétlik, vagy pedig magas áron adják azt, amit ingyen is meg lehet (bár nem biztos, hogy szabad) szerezni. A globális cégeknek irónikusan pont a globalizáció az, ami a legtöbbet árt. Ha egy világhírű előadó közzétesz egy albumot digitális formában (magyarul, kiadja a rég várt új CD-jét) akkor arra nagy lesz a kereslet. Ezt a keresletet maga a kiadást végző cég is gerjeszti a (sokszor globális, és meglehtősen agresszív) marketingtevékenysége során. Az előbb felvázolt szabályok szerint máris több millió ember érdekelt abban, hogy minél olcsóbban megkapják a CD tartalmát (NEM a CD-t magát). Természetes, hogy a legkissebb befektetés árán akarnak a fogyasztók hozzájutni a tartalomhoz, és ha erre nem a kiadó megoldása a legmegfelelőbb, akkor nem a kiadótól fogják beszerezni.
Azt a tartalmat, ami nincs fizikai hordozóhoz kötve, el kell felejteni, mint közvetlen pénzforrást. Fontos a kitétel, hogy "közvetlen" pénzforrásként nem megfelelőek ezek a tartalmak. A szellemi munka, ha nincs fizikai hordozóhoz kötve, akkor csak reklámként szolgálhat a fizikai hordozóhoz kötött tartalomnak. Fizikai hordozó lehet akár egy személy is, akinek kiváncsiak a véleményére, vagy egy koncert amit fizikailag meg kell látogatni. Nem kell a "hordozó" fogalmát szigorúan értelmezni.
A nagy kiadó cégek nagy profitjának ideje lejárt, az Internet miatt a kissebb kiadók, kisebb zenekarok jobban tudnak érvényesülni, de csak akkor, ha nem a nagyok üzleti modelleit próbálják másolni.
De akkor mégis hogyan lehet pénzt keresni azzal, hogy az ember ír, gondolkozik, vagy valami más, nehezen megfogható tevékenységet végez? Vagy a saját személyéhez köti, és eredeti tartalmat készít, vagy pedig olyan fizikai hordozóhoz/eseményhez köti, amit nem lehet, vagy nem célszerű másolni. Mondok erre egy példát: Ha nekem van egy markáns véleményem a világról, és ez érdekli is az embereket, akkor ha azt egy internetes oldalon közzéteszem, azt az emberek látogatni fogják. Mihelyst van egy mód arra, hogy mérjem mennyien látogatják az oldalt, oda tudok menni reklámozókhoz, és el tudok nekik adni reklámfelületet. Hogy mennyiért, az az oldal látogatottságától függ. Ha már tényleg sokan látogatják az oldalt, szervezhetek akár előadásokat is, amelyeken belépőt tudok szedni. Az igazi tartalom, amiért az emberek az oldalam látogatják mindig ingyenes marad, de az azt körülvevő szolgáltatásokból én pénzt tudok keresni.
A fenti példa persze eléggé specifikus, és egy zenekar vagy filmgyártó nem biztos, hogy alkalmazni tudja, de az elv megmarad. Azt, amire az emberek kiváncsiak, ingyen is oda lehet nekik adni, és az általuk generált forgalomból és publicitásból megélni, úgy, hogy azokért a dolgokért kérek pénzt, amit nem lehet lemásolni, vagy elválasztani a hodozójuktól.
Persze ez csak egy vélemény a sok közül, és nem is biztos, hogy "helyes", vagy mindenhol logikus, mivel erről a témáról valószínűleg egy egész közgazdasági témájú szakdolgozat is nagyon jól elkészíthető lenne. Konstruktív kritikát, észrevételeket a kommentek közé várok!
Címkék: fiatal riporter
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://fiatalriporter.blog.hu/api/trackback/id/tr40191005
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: http://israengineering.com/?option=com_k2 2018.08.21. 05:54:01
ArtOfZoo - Vixen 16 Videos. Moto Hache Particle CQRC monitor from - trunexslowli
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
docens · http://www.fotovilag.hu 2007.10.12. 14:37:54
Kedves kna,
Ha már megszólíttattam, elmondom a véleményem. Két dologban is.
Az egyik a személyemmel kapcsolatos kiszólás, amit némileg sértőnek találok. Ezt írod: „munkát fektetett abba, hogy a már máshol fellelhető információt összegezte, kiegészítette és új formában kiadta.” Eddig kiadtam 2 oktató CD-t, hat szakkönyvet és kb. ezer újságcikket (az elsőt 1978-ban). A fotográfiával kapcsolatos ismereteimet részben iskolában tanultam (tanárom dr. Hefelle József volt), részben harmincévnyi fotós pályafutásom során szereztem. Nekem nem kell „máshol fellelhető információkkal” foglalkoznom. Az, hogy egyes információk máshol is fellelhetők, nem jelenti azt, hogy onnan vannak átvéve. Semmilyen élvezetet nem jelentene az írás, ha nem önálló munka lenne.
Semmi sem jelzi jobban állításod hamis voltát, mint a legutóbbi könyvem a digitális fényképezésről. Ebben van néhány olyan informatikai tartalmú rész, amiről úgy gondoltam, hogy már nem értek hozzá olyan szinten, hogy könyvbe írjam. Ha az általad feltételezett munkamódszert követném, akkor ezeket leszedve az internetről, megformálva a saját nevemben helyeztem volna el a könyvben. E helyett felkértem egy társszerzőt, akinek fizettem, és természetesen szerepel a neve az impresszumban.
Én még ahhoz a maradi generációhoz tartozom, amelyik úgy szocializálódott, hogy, ha szüksége van valamire, akkor az elkészíti maga, vagy ha nem tudja, akkor elmegy a boltba és megveszi PÉNZÉRT. Ötvenöt évesen már nem tudok megváltozni. A ma felnövő nemzedék viszont már azt szokja meg, hogy ha kell neki valami, ami elérhető az interneten akkor letölti INGYEN. És ez nem minősít senkit, csak tény. A világ szerencsére változik.
Idézett mondatodnak az a konkrét jelentéstartalma, hogy írásaimat nem magam írom, hanem lopom. Ezt vissza kell utasítanom, mert nem igaz. Mögöttes jelentéstartalma pedig az, hogy a szerzőknek nincs jogalapjuk a műveiket sajátjuknak mondani, hiszen a bennük lévő információk „máshol is fellelhetők”. Ez megérdemelne egy külön értekezést.
Tény, hogy a legtöbbet másolt kiadványom a tíz évvel ezelőtt megjelent fotóoktató CD volt Ez jó példa. Azt az alapfokú ismeretanyagot, amit tartalmaz, már sokan, sokszor, sokféleképpen leírták. Ez önmagában érdektelen. Az értéke nem ebben van. A szemléletes illusztrációs anyag elkészítése viszont négy teljes évet igényelt. Még a 3D animációkat is magam csináltam (és nagyon élveztem). Ettől lett érdekes és értékes.
Térjünk vissza az alaptémához, fájlcserélés. Egyetértek azzal, hogy az új technikai lehetőségek új üzleti modelleket igényelnek. Amit a pénzkereseti lehetőségekről írsz, az egy ideológia, ami olyan, mint a többi. Van benne igazság, de lényegét tekintve nem működik.
Azzal egyetértek, hogy a konkrét fizikai hordozóhoz kötött információt, mint pénzforrást el kell felejteni. Csak az így kialakuló pénzkereseti lehetőségek ha akarjuk, ha nem, továbbra is a multiknak kedveznek. Legfeljebb nem a régi multiknak, hanem az újaknak. A régiek azok, akik a hagyományos információterjesztésben érdekeltek (CD, DVD kiadók, stb). Ezeknek lejárt az ideje. Az új multik azok lesznek, akik az interneten alakulnak ki és működnek. Az internet miatt a kisebb kiadók egyáltalán nem tudnak érvényesülni, legalábbis anyagilag nem. Lehet, hogy híresek lesznek, de szegények. A koncertet meg az előadást szokták emlegetni mint pénzforrást. Ez azért paradox, mert személyesen kell elmenni, ami ellentmond a világháló lehetőségeinek. Fából vaskarika. Ma még valóban úgy néz ki, hogy pénzt keresni a weboldalakhoz kapcsolt nem webes szolgáltatásokkal lehet.
Az nem igaz, hogy bármilyen internetes tevékenység multielenes. A világháló a legnagyobb lehetőség globális multik kialakulására. Hirdetési pénzeket csak a legnagyobb forgalmú internetes oldalak tudnak szedni. Hamarosan egy országon belül, egy témában csak egy oldalt fognak a hirdetők díjazni. Aztán a nyelvi korlátok csökkenésével eltűnnek az országhatárok is. Persze ez több évtized.
Határozott véleményem, hogy az új idők multinacionális hatalmi központjai napjainkban alakulnak ki az interneten. És ezek olyan mértékben lesznek multinacionálisak, és mindent uralók, hogy hozzájuk képest egy Mc’Donald zöldfülű kiscserkész. A cikkemben is leírom, azt a prognózist, hogy szerintem miként válnak az internetes hálózatok, köztük a sok látogatóval rendelkező fájlcserélő oldalak szupermultikká, ezért ezt most itt nem fejtem ki.
www.fotovilag.hu/article/article.php?menu_id=62&article_id=40
Persze ez is csak egy vélemény a sok közül, de talán megfelelő vitaalap.
D. I.
Ha már megszólíttattam, elmondom a véleményem. Két dologban is.
Az egyik a személyemmel kapcsolatos kiszólás, amit némileg sértőnek találok. Ezt írod: „munkát fektetett abba, hogy a már máshol fellelhető információt összegezte, kiegészítette és új formában kiadta.” Eddig kiadtam 2 oktató CD-t, hat szakkönyvet és kb. ezer újságcikket (az elsőt 1978-ban). A fotográfiával kapcsolatos ismereteimet részben iskolában tanultam (tanárom dr. Hefelle József volt), részben harmincévnyi fotós pályafutásom során szereztem. Nekem nem kell „máshol fellelhető információkkal” foglalkoznom. Az, hogy egyes információk máshol is fellelhetők, nem jelenti azt, hogy onnan vannak átvéve. Semmilyen élvezetet nem jelentene az írás, ha nem önálló munka lenne.
Semmi sem jelzi jobban állításod hamis voltát, mint a legutóbbi könyvem a digitális fényképezésről. Ebben van néhány olyan informatikai tartalmú rész, amiről úgy gondoltam, hogy már nem értek hozzá olyan szinten, hogy könyvbe írjam. Ha az általad feltételezett munkamódszert követném, akkor ezeket leszedve az internetről, megformálva a saját nevemben helyeztem volna el a könyvben. E helyett felkértem egy társszerzőt, akinek fizettem, és természetesen szerepel a neve az impresszumban.
Én még ahhoz a maradi generációhoz tartozom, amelyik úgy szocializálódott, hogy, ha szüksége van valamire, akkor az elkészíti maga, vagy ha nem tudja, akkor elmegy a boltba és megveszi PÉNZÉRT. Ötvenöt évesen már nem tudok megváltozni. A ma felnövő nemzedék viszont már azt szokja meg, hogy ha kell neki valami, ami elérhető az interneten akkor letölti INGYEN. És ez nem minősít senkit, csak tény. A világ szerencsére változik.
Idézett mondatodnak az a konkrét jelentéstartalma, hogy írásaimat nem magam írom, hanem lopom. Ezt vissza kell utasítanom, mert nem igaz. Mögöttes jelentéstartalma pedig az, hogy a szerzőknek nincs jogalapjuk a műveiket sajátjuknak mondani, hiszen a bennük lévő információk „máshol is fellelhetők”. Ez megérdemelne egy külön értekezést.
Tény, hogy a legtöbbet másolt kiadványom a tíz évvel ezelőtt megjelent fotóoktató CD volt Ez jó példa. Azt az alapfokú ismeretanyagot, amit tartalmaz, már sokan, sokszor, sokféleképpen leírták. Ez önmagában érdektelen. Az értéke nem ebben van. A szemléletes illusztrációs anyag elkészítése viszont négy teljes évet igényelt. Még a 3D animációkat is magam csináltam (és nagyon élveztem). Ettől lett érdekes és értékes.
Térjünk vissza az alaptémához, fájlcserélés. Egyetértek azzal, hogy az új technikai lehetőségek új üzleti modelleket igényelnek. Amit a pénzkereseti lehetőségekről írsz, az egy ideológia, ami olyan, mint a többi. Van benne igazság, de lényegét tekintve nem működik.
Azzal egyetértek, hogy a konkrét fizikai hordozóhoz kötött információt, mint pénzforrást el kell felejteni. Csak az így kialakuló pénzkereseti lehetőségek ha akarjuk, ha nem, továbbra is a multiknak kedveznek. Legfeljebb nem a régi multiknak, hanem az újaknak. A régiek azok, akik a hagyományos információterjesztésben érdekeltek (CD, DVD kiadók, stb). Ezeknek lejárt az ideje. Az új multik azok lesznek, akik az interneten alakulnak ki és működnek. Az internet miatt a kisebb kiadók egyáltalán nem tudnak érvényesülni, legalábbis anyagilag nem. Lehet, hogy híresek lesznek, de szegények. A koncertet meg az előadást szokták emlegetni mint pénzforrást. Ez azért paradox, mert személyesen kell elmenni, ami ellentmond a világháló lehetőségeinek. Fából vaskarika. Ma még valóban úgy néz ki, hogy pénzt keresni a weboldalakhoz kapcsolt nem webes szolgáltatásokkal lehet.
Az nem igaz, hogy bármilyen internetes tevékenység multielenes. A világháló a legnagyobb lehetőség globális multik kialakulására. Hirdetési pénzeket csak a legnagyobb forgalmú internetes oldalak tudnak szedni. Hamarosan egy országon belül, egy témában csak egy oldalt fognak a hirdetők díjazni. Aztán a nyelvi korlátok csökkenésével eltűnnek az országhatárok is. Persze ez több évtized.
Határozott véleményem, hogy az új idők multinacionális hatalmi központjai napjainkban alakulnak ki az interneten. És ezek olyan mértékben lesznek multinacionálisak, és mindent uralók, hogy hozzájuk képest egy Mc’Donald zöldfülű kiscserkész. A cikkemben is leírom, azt a prognózist, hogy szerintem miként válnak az internetes hálózatok, köztük a sok látogatóval rendelkező fájlcserélő oldalak szupermultikká, ezért ezt most itt nem fejtem ki.
www.fotovilag.hu/article/article.php?menu_id=62&article_id=40
Persze ez is csak egy vélemény a sok közül, de talán megfelelő vitaalap.
D. I.
KnA 2007.10.12. 18:58:06
Köszönöm, hogy reagált cikkemre, és elnézést szeretnék kérni, hogyha úgy tűnt, hogy lopással vádolom. Semmi esetre nem ez volt a szándékom, nem szeretném kétségbe vonni az ön mukásságát.
Egy új, egy bizonyos témában megjelenő könyv természetesen nem kerülheti el azt, hogy már leírt információt ismételjen, mivel bevezetés nélkül csak úgy lógna a levegőben. Nem azt mondtam, hogy a szöveg lopott, nem is lopásra gondoltam, ezek alapvető információk egy dologról.
Például ha az ég kék, és én ezt megírom, attól még nem lesz az az információ a tulajdonom, tehát ellopni sem lehet, a stílus, ahogyan megírom és a mű amiben megírom, viszont az enyém.
Amikor azt írtam, hogy ön az alapvető információkat kiegészítette és új formában kiadta, akkor azt komolyan, és nem lekicsinylően értettem, amögött valódi munkára utaltam. Ezt a munkát és az értékét sem állt szándékomban kétségbe vonni.
Még egyszer elnézést kérek, ha a szöveg így is értelmezhető, nem volt szándékos.
Amit a fizikai hordozókról írtam viszont félreértette, pont a fizikai hordozók mellett érvelek, habár a fizikai hordozókat tágabb értelemben értem a cikkben. Pont ez a fizikai kötöttség az, ami nem kedvez a globális multiknak. Egy koncertet, előadást csak a szűkebb földrajzi környezetében tud megtartani az ember, anélkül, hogy az utazás költségei ezt lehetetlenné tennék. Erre egy arctalan globális multi képtelen.
Abban egyetértek, hogy az a nézetem, hogy a kiegészítő jellegű bevételi forrásokból meg lehet élni talán merész volt. Kiváncsi lennék, hogy az ön véleménye szerint meg lehet-e élni úgy, hogy a fő tartalmat, amit az arra kiváncsiaknak nyújt, ingyenesnek megtartja.
Mitöbb, szeretném ha egy konstruktív vita alakulna ki ezekről az aktuális változásokról, arról, hogyan lehet mégis megélni úgy, hogy "nem pisilünk széllel szemben", haladunk az internetes gazdasági folyamatok által diktált játéktérben.
Tisztelettel, Kalmár Nagy András
Egy új, egy bizonyos témában megjelenő könyv természetesen nem kerülheti el azt, hogy már leírt információt ismételjen, mivel bevezetés nélkül csak úgy lógna a levegőben. Nem azt mondtam, hogy a szöveg lopott, nem is lopásra gondoltam, ezek alapvető információk egy dologról.
Például ha az ég kék, és én ezt megírom, attól még nem lesz az az információ a tulajdonom, tehát ellopni sem lehet, a stílus, ahogyan megírom és a mű amiben megírom, viszont az enyém.
Amikor azt írtam, hogy ön az alapvető információkat kiegészítette és új formában kiadta, akkor azt komolyan, és nem lekicsinylően értettem, amögött valódi munkára utaltam. Ezt a munkát és az értékét sem állt szándékomban kétségbe vonni.
Még egyszer elnézést kérek, ha a szöveg így is értelmezhető, nem volt szándékos.
Amit a fizikai hordozókról írtam viszont félreértette, pont a fizikai hordozók mellett érvelek, habár a fizikai hordozókat tágabb értelemben értem a cikkben. Pont ez a fizikai kötöttség az, ami nem kedvez a globális multiknak. Egy koncertet, előadást csak a szűkebb földrajzi környezetében tud megtartani az ember, anélkül, hogy az utazás költségei ezt lehetetlenné tennék. Erre egy arctalan globális multi képtelen.
Abban egyetértek, hogy az a nézetem, hogy a kiegészítő jellegű bevételi forrásokból meg lehet élni talán merész volt. Kiváncsi lennék, hogy az ön véleménye szerint meg lehet-e élni úgy, hogy a fő tartalmat, amit az arra kiváncsiaknak nyújt, ingyenesnek megtartja.
Mitöbb, szeretném ha egy konstruktív vita alakulna ki ezekről az aktuális változásokról, arról, hogyan lehet mégis megélni úgy, hogy "nem pisilünk széllel szemben", haladunk az internetes gazdasági folyamatok által diktált játéktérben.
Tisztelettel, Kalmár Nagy András
Az összes szerzői jog fenntartva, Kalmár Nagy András, 2007-2008
Az oldal tartalma, és az egyes cikkek az oldal alján található creative commons licensz alapján használhatóak.
Az oldal tartalma, és az egyes cikkek az oldal alján található creative commons licensz alapján használhatóak.
