Egy jó fényerejű, fix látószögű objektívet jelentett be ma reggelre a Nikon.
A 35mm-es gyújtótávolságú objektívben SWM motor van, és a látószöge FX formátumra átszámolva kb. 50mm. Szóval van egy normálobjektív a DX-eseknek.
Már régóta böki a csőrömet egy itthon meglehetősen elterjedt jelenség, mégpedig az úgynevezett fotópályázatok ügye.
Azért úgynevezett, mert azok a dolgok amikről írok, azok nem tekinthetők pályázatnak, inkább ingyenmunkának, vagy fölözésnek nevezném, lopásnak nem lehet nevezni, mivel önként és boldogan adják az idióták a képeiket. Egyik kedves ex-kolleginám küldött linket erre a felhívásra. A pályázati felhívás egy nagy cég pályázata, de önkormányzatok, turisztikai cégek, és kisebb itthoni cégek is használják ezt a bájos taktikát. (A következő pár sor a személyes véleményem, a cég nevét direkt nem említem, ne legyen belőle sértődés, meg felesleges ügyvédi költségek.)
Tegyük fel, hogy te, kedves olvasó, egy tehetséges amatőr fotós vagy, aki már jó minőségű képeket tudsz készíteni, esetleg ellestél pár Strobist trükköt, netán hozzáférsz egy stúdióhoz. Valaki elküldi neked a fentebb belinkelt pályázati felhívást, és úgy döntesz, hogy benevezel a megengedett öt képpel, aminek az elkészítésére időt és energiát szántál (talán még ne adj' isten pénzt is). Beküldöd a képeket, ez esetben három 800*600px méretű (a 72 dpi nem tudom mi a kiírásban, igazából csak azt árulja el, hogy a kiíró teljesen analfabéta a digitális képalkotásban) nézőképet. Nem nyersz... DE bekerülsz a 20 legjobb fő számára rendezett kiállításra (anyukád majd szétesik a büszkeségtől). Bekérik a képeidet 3000*2000px felbontásban is (itt megint egy titokzatos 300dpi felbontásérték...) és innen kezdődnek az igazán izgalmas dolgok. Híres leszel, dőlnek be a megrendelések, és a felkérések, egyik napról a másikra rájössz, hogy... hogy a kezed a biliben van, és a tartalma már kezd kihűlni.
Ugyanis veled semmi nem fog történni. A képeiddel igen, a cég ingyen megkapja hozzájuk a teljes és korlátlan felhasználási jogot. Te dolgoztál velük, tegyük fel, hogy még tök jók is lettek, és a cég megspórolt vele darabonként 30-40 ezer forintot, és a reklámjaikon keresztül közvetetten keresnek vele százezreket, milliókat. Persze aggódniuk sem kell, hogy leégnek mert egy másik cég már használta a fotókat, mivel ki van kötve, hogy publikálatlan fotókkal lehet csak nevezni (ezért nem vettek microstock-ot). Ok, az első helyezett kap egy adag pénzt, de a cégnek még így is feleannyiba került, mintha megbíztak volna egy profi fotóst (vagy kifizették volna a fotókat rendesen). Ha a díjakat összeszámoljuk, akkor kijön 245000Ft, plusz a kiállítás költségeit is ők állják (300dpi-n számolva egy 3000*2000px méretű fotó 21*30cm alatt van, ha mindenkitől lehívatják mind az öt pályaművét [aha, persze] az kb. 30000Ft költség, erre még rájönnek a keretek), tehát kb. 300000Ft-ból megvan az egész. Eléggé kicsi befektetés, szerintem. És a tejszín tetején a kandírozott meggy az, hogy a MAFOSZ (Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége) támogatásával történik mindez. Gratula, a tanulság: ha bármi áron szeretnéd, hogy megjelenjenek a képeid, akkor annak bármi ára is lesz (értsd: ingyen), és ez a MAFOSZ szerint tök ok, elvégre alkotni kell, nem pedig pénzt kapni a becsületes munkáért. A géped amúgy is ingyen kaptad, a gombot nyomkodni meg bárki tudja, a te látásmódod egy vásárlási utalvány erejéig volt jó. Puszi, a kiállításnak vége, a kutyákat 10 perc múlva kiengedjük.
Nem azt mondom, hogy minden fotópályázat ilyen, de nem árt végigolvasni (végig... olvasni...) a pályázati felhívást, és elgondolkodni azon, hogy ki mennyit kap az üzletből. Azt hiszem a korrekt megoldás az lenne, hogy a cég megszervezi a kiállítást, és a ténylegesen felhasználásra szánt képeket pedig rendes áron, realisztikus licenszfeltételek mellett megvenné a fotósoktól. Persze ez sokkal többe kerülne, és már a fotósoknak érné meg. A MAFOSZ helyében pedig megnézném, mihez adom a nevem.
Kommentekben lehet nemegyetérteni. Puszi, már csak öt perc a kutyákig.
Olivier Giroux, aki a blogjából ítélve programozó az nVidiánál, letöltötte a Nikon SDK-t (software development kitet) és sikerült vele használható videójelet kiszedni a D700-ból.
Két videó van fent, meg egy leírás, érdekes. Nézzétek meg.
Se időm, se olyasmi, ami írásra sarkallt volna, úgyhogy most egy kicsit unalmas a fiatalriporter házatája, emellett persze élek, virulok, és a ma reggeli ónos jégpáncélon sem sikerült semmi maradandó sérülést szereznem.
Egy két említésre méltó dolog azért mégis történik: Valószínűleg nemsokára bejelenti a Nikon a D400-at; nem várok semmi egetrengetőt, csak gondolom megkapja a "kötelező" videósítást. A második említésre méltó dolog pedig egy könyv, amelyet a gyenge Fontot kihasználva vettem az angol Amazonon: a Dan Margulis által jegyzett "Photoshop LAB color" című, meglehetősen érdekes és mély olvasmány. A könyvről biztosan, a benne foglaltakról pedig valószínűleg még hallotok pár kissebb cikk formájában.
Addig kitartás, olvasgassatok más blogokat, és vigyázzatok a jégen.
Az oldal tartalma, és az egyes cikkek az oldal alján található creative commons licensz alapján használhatóak.
