No, eljött az ideje, hogy az első "rendes" gépteszt megjelenjen a fiatalriporter "hasábjain". A Nikon Kft. jóvoltából egy hétig nálam volt egy D700. Élveztem. De azért nyavalyognék is. Nem tesztábrás, 400%-on pixelboncolgatós teszt lesz, hanem egy D200 tulaj benyomásai egy új generációs gépről, gyakorlati szempontból. (Edit: kicsit belenyúltam a cikkbe, nem éreztem eléggé kereknek)

Nem akarok senkit sem untatni a technikai részletekkel, ezt más orgánumok jobban csinálják, a műszaki adatok meg elérhetők a neten (aki nem fedezte még fel a google-t, annak eljött az idő). Röviden a D700-ról annyit kell tudni, hogy egy majdnem D3, kissebb csomagolásban. A fénymérés, az AF (bár ezek már nem szétválaszthatók), és a szenzor ugyanaz, mint a D3-ban, az akkumulátor és a váz (beleértve az opcionális markolatot is) pedig a D300 felől érkezett. A markolatba mindenféle áramforrás belegyömöszölhető, a mezei ceruzaelemektől kezdve a D3/D2 EN-EL4-es akkumulátoráig. Ha nem a megszokott EN-EL3-as telepről megy, akkor 8 kép/sec-es sebességre képes a váz.

A váz kiegészítő szolgáltatásai nem fognak senkit sem hanyattvágni, aki eddig is használt egy jobb vázat. Nagyon testreszabható, minden fotózással és működéssel kapcsolatos beállítás a végletekig finomhangolható, a programozható gombok száma már három, és sokminden beállítható rájuk. Megkapjuk még a szokásosnak mondható firmware-ben megvalósítható dolgokat is, mint az intervalométer és a különböző szerkesztési funkciók. A szerkesztési funkciók nem ütik meg egy képfeldolgozó program szintjét, de ha valaki megszorul, és semmikép sem jut számítógéphez, akkor jól jöhetnek, hasznosak. Lenne egy kis piszkálódásom: Egy olyan szenzorral, amelynek a dinamikatartománya már inkább hasonlít a filméhez, mint a diáéhoz, miért kell még a bracketing-nél beszorítani a szegény fotóst +/- 1Fé lépésközök közé? Mindenki manapság HDR-t készít, ahhoz jól jönne mondjuk egy 3 vagy 5Fé lépésköz (ez az 1Fé szerintem még a diázgatós, filmesgépes korszakból maradt ránk). Természetesen értem, hogy bonyolulttá tenné a tárcsákkal navigálást a sok lehetőség, mert évekig kellene tekerészni, mire a megfelelő kombinációhoz jut az ember, de ez teljesen firmware dolog, és plusz egy menűpont már igazán nem tenné még bonyolultabbá a menűket (Legyen a tartomány választható a menűből, Nikon bácsi!).

Maga váz masszív, jó felépítésű, jó fogású (ez persze a Nikonnál használt guminak köszönhető, ami pár év után le fog hámlani, de a gumi rendberakatása olcsóbb, mint egy leejtett gép szervízköltsége), a kereső még szeműveggel is jól belátható, világos (igen, nem 100%-os, na és?). A masszív felépítés igazi tankhangulatot áraszt magából, két kivétellel: A kártyaajtónál és a felcsapható vakunál. A kártyaajtó már nem kallantyús, hanem csak súrlódással záródik... hogy ez hogyan válik be majd, azt nem tudom, meglátjuk. Nekem személy szerint nem tetszett iszonyatosan, de ahogy néztem, kellően vigyáztak a szigetelésére, és ha nem kopik ki a használattól, nem kellene, hogy baj legyen belőle (mindenképp előnye, hogy egy kézzel is gyorsan cserélhető kártya). A váz egy tekintélyesebb objektívvel meglehetősen nehéz, ami felkészületlenül érhet pár új tulajt, de balsafából nem lenne ilyen masszív... A "minek kisvaku profi gépre" siránkozásra pedig három betű a válasz: CLS. Najó, deríteni is néha elmegy, de a Nikon beépített vakui igazából inkább vakukioldók, mint vakuk. Nagyon jól használható a Nikon vakuk elsütésére, és ha figyelembevesszük a korlátait, akkor nagyon fontos szolgáltatás. Én akkor fogtam volna a fejem, ha kihagyják a vázból (mellesleg megspórol egy SU-800-ast). A beépített vízszintező az igazi kedvencem, mivel egyenesen még nem sikerült megtanulnom lőni, másrészt ha az ember feltartja a gépet a feje fölé akkor a mostmár live-view-ban is elérhető szolgáltatás iszonyatosan jól jön.

A Scene Recognition rendszer egyszerűen fenomenális. A Nikon fogta az AF rendszerét, és összedrótozta az eddig is kiváló fény/szín/távmérő rendszerével, az eredmény egy kifejezetten intelligens rendszer, ami nagyon megkönnyítheti a fotós munkáját. Itt is felerősödik az elitkedő amatőrök kórusa, hogy "igazi fotós kézzel állít mindent, bla bla bla, meg akkor a gép csinálja a képet, meg az nem művészet". Sajnálom ezeket az embereket, mert vagy nem képesek, vagy nem hajlandók felfogni azt, hogy egy jól testreszabott, beállított gép milyen módon képes túlszárnyalni az emberi érzékelés határait. Amikor az ember éles helyzetben arra koncentrál, hogy meglegyen az a kép, amit szeretne, de mondjuk a könnygáztól nem lát már olyan jól, vagy a mellette elrohanó rendőrök mindig felrúgják az állványt, akkor nincs idő Ansel Adamskedni jobbra balra, akkor kell, hogy a gép működjön (ok, a példa kicsit extrém). A D700 ezt tudja hozni, még az ideálistól Makó-Jeruzsálem távolságból is (Makó amúgy egy lovag volt, nem keverendő a mamám lakhelyével. Szia mama!). Teljesen auto módban is képes felismerni a kép "fontos" részeit, és követni azokat, a színűk alapján akár a fókuszmezőkön túl is. Természetesen ez a rendszer sem nyújt jó eredményeket, ha nem megfelelően van beállítva, és egy beállítás nem felel meg mindenhez. Van egy másik kis probléma is, mint ahogy Zoomface is jelezte, az 80-200mm F/2.8 AF-D objektívvel vannak problémái a váznak, nehezen vehető rá arra, hogy kövessen dolgokat, a fókusz tehetetlenül ugrál, és csak néha talál be. Aki ilyen objektívhez veszi a gépet, mindenképp tesztelje előtte (ez a D3-ra is igaz, lehet menni megvenni a 70-200-ast)! A megfelelő objektívvel viszont még olyan fénymennyiség melett is jól működik az AF, ahol már az ISO25600 is alig elég a fényképezéshez (a képen látható kutyák egy utcalámpa fénye alatt kergetőztek, és a képek túlnyomó része éles). Az AF rendszer egyetlen hibája talán, hogy eléggé a kereső közepén vannak a fókuszpontok, már statikus témánál is éreztem, hogy jó lenne egy kintebb eső pont, és a keresztérzékelők is tudtommal mind a középső részen találhatók. Kiszámíthatatlanul mozó témát nehéz vele a harmadpontokra komponálni, úgy, hogy az a mezők alatt maradjon.

Apropó ISO25600... A szenzor is hihetetlen minőségű képeket enged készíteni. Sokféle gépből láttam már képeket, de ez a Nikon szenzor az egyike a legjobbaknak a 35mm-es formátumban. Nem is a kép felbontása az ami meglepi az embert (egy 10 megapixeles géphez képest elhanyagolható a változás), hanem a minőség amit ez a lapka ad. A dinamikatartomány és a színek hűsége (balra egy ISO7200-as kép), a szenzor gamutja mind kiemelkedő, egészen ISO1600-ig szemrebbenés nélkül használható poszterekhez is, és újságba még az ISO6400 is bőven megfelel. A kiterjesztett érzékenységek jól jönnek szorult helyzetben, de az addig jellemző monokróm (és nem zavaró) szemcsésség átalakul egy zavaró, színes, trutymós zajjá, ami tényleg csak vészhelyzetben teszi használhatóvá ezeket a beállításokat. Az elkészült nyers képek (a jpg is szép, de olyan mintha egy Audi R8-asba étolajat tankolnánk, nem használja ki a gép lehetőségeit) nagyon sok tartalékot tartalmaznak, mind az árnyékokban, mind a csúcsfényekben. Az Adobe Camera RAW olyan részleteket tudott jó minőségben visszahúzni, amelyeket egy régebbi vázon bőven el lehetett felejteni. A DPreview tesztjén kb. 10-11Fé átfogást mértek, hát, ha ennyit nem is, de nagyon sokat tud a gép, az eddigi, "digitálisra úgy exponálunk, mint diára" szabálynak lehet integetni. A szenzor gamutja lehetővé teszi, hogy olyan színeket is rögzítsünk, amelyek eddig kiégtek volna, természetesen ez már egy teljesen színkezelt, 16bites nyersfeldolgozási workflow-t is igényel, de ha valaki a legjobb minőséget akarja, az már úgyis tudja miről beszélek. Azért is fontos, hogy tudjuk, mit csinálunk, mert azokat a színeket, amiket elméletben rögzítünk, max. a szemünk tudja visszaadni, más eszköz nagyon nem. Tehát fontos, hogy tudjunk mitkezdeni a többlettel, azt megfelelően átalakítani a kívánt megjelenítőeszközre (ideje a BetaRGB, ProPhotoRGB profilokat és a Lab színmódot felfedezni).

Összefoglalva, ha az ember szeretne egy nagyon jó szenzort egy félprofi vázban, amely nagyon sokoldalú (a riport, sportfotózás, természetfotózás, tájfotózás, és a stúdióban művelhető bármilyen sötét mágia nem probléma, markolatot feltéve nagyváz, levéve kicsi, az összes mostani Nikon akku belemegy), akkor a D700 jó választás, én biztos, hogy fogok venni egyet (szerintem az ára sem iszonyatos, ha keres vele pénzt az ember. És természetesen nem kapok ingyen vázakat örökbe... khmmm khmmm). Természetesen nem szabad csodákat várni semmitől sem, ez a gép sem tökéletes, de már úgy érzem, hogy a digitális kinőtte a gyerekbetegségeit és a filmes technika mellett kitartó embereknek is ajánlanám már.

A véleményeteket nagyon szívesen fogadom a kommentekben, ha bármi kérdésetek van, azt is írjátok meg! Ennyi.