Kinek van szüksége „fulfrémre” és ki fog olyan gépet venni az két külön kérdés. Többen vesznek, mint akik kihasználják. Az új dolgoknak nagyobb a presztízs értéke, mint a gyakorlati haszna. Sok ember nyakában lóg olyan felszerelés, aminek a hasznával nincs tisztában.
Úgy érzem a kérdés műszaki szempontból való vizsgálata felesleges, és tévútra vezet. A számokkal való sakkozás egy erősen technokrata szemléletű infantilis vakvágány. A nagyobb szenzor mindenképp’ jobb. Nem vagyok a téma szakértője, de valószínűleg a technológia ismeretében, olcsóbb is azonos pixel szám mellett a nagyobb lapka gyártása. Nem túl lényeges, de a Nikon D2H-ban CCD van, a mostani gépek pedig CMOS szenzorral szereltek. A két lapka-technológia között akkora a különbség, hogy ez alapján nem lehet a mostani gépek előhírnökének tekinteni.
Sokszor felhúzom magam, amikor lesajnálják a D2H-t és a mutánsát. Az egy tökéletes riporter gép. Arra a feladatra megfelelő célszerszám.

Nagyon örültem a D3 megjelenésének, mert végre a Nikon rendszer is kapott egy teljesméretű digitális vázat. Annak viszont nem örültem, hogy az is egy svájcibicska akar lenni. Nagy felbontás, gyorsaság, stb. Sajnos ezekben a gépekben több a lehetőség, mint amire szükségünk van. Azokat a többletszolgáltatásokat pedig ki kell fizetni, el kell látni energiával, nyomógombokkal és menüpontokkal. Ezért drágák, nagyok, nehezek, és nehézkesebben kezelhetők. A jobb eladhatóság érdekében telezsúfolják a gépeket mindenféle felesleges kütyüvel.
Remélem eljön az, az idő a Nikon időszámításában, amikor megint egyszerre tud olyan gépeket kínálni, mint néhány éve, F3, F5, F100, FM3A, Nikonos, természetesen digitális változatban. Az egyszerűség kedvéért most csak a professzionális vonulatról beszélek.

Vártam egy olyan gépre, mint a Canon 5D. Az én fényképezési igényeimnek az a váztípus a legmegfelelőbb, már gondolkodtam rajta, hogy veszek egyet, de Nikon objektívekkel nem a legracionálisabb lépés, annak ellenére, hogy kompromisszumokkal használhatók vele a F bajonettes objektívek. A D700 hamarabb érkezett, mint gondoltam, de természetesen nekem ez nem okoz akkora bosszúságot, mint azoknak, akik mostanában vettek egy D3-as, vagy D300-as vázat.
A D700 szintén túlzsúfolt gép, szinte ugyanazokat tudja, mint a D3, de legalább kisebb. Amikor pedig nagyobb sebességre, akku kapacitásra van szükség, vagy egy kellemes markolatra, alá lehet biggyeszteni a fogantyút.

… és, hogy mitől is jobb a „fulfrém”? Egyszerűen attól, hogy visszakapjuk a megszokott perspektívát. Az adott gyújtótávolsághoz adott perspektíva társul. Aki megszokta, az igényli a bevált optikai viszonyokat. A falra mászok azoktól az idétlen számítgatásoktól, hogy az ötven milliméteres alapobjektívből milyen baba kis hetvenötös lesz. Ez nem igaz! Egyszerűen kivágjuk az ötvenes képének a közepét, de kép perspektívája nem változik, pld, ha közeli portrét készítünk az objektívhez közelebbi testrészek nagyobbnak látszanak, torzulnak. Makro objektívek esetén, ha azonos módon szeretnénk kitölteni a képet, messzebb kell mennünk, az viszont a háttér kellemetlen „élességével” jár. Hasonló a probléma a nagytelés természetfotónál is. A nagyfényerejű óriás teléket a legtöbbször teljes nyíláson használjuk, úgy, hogy becserkésszük, vagy közel csalogatjuk az állatokat, hogy töltsék a képet, és szép homogén hétteret kapjunk. APSC méretű lapkával már a nagytelék is begyűjtenek kellemetlen elemeket, mert másfélszer akkora felvételi távolsághoz nagyobb mélységélesség társul. Mindenhol a nagylátószöges területet emlegetik problémásnak, pedig ott a legjobb a helyzet, mivel a nagyobb látószög eléréséhez egészen rövid 10-20 mm-es objektíveket készítettek, és a megnövekedett mélységélesség inkább kellemes.
A nagyobb lapkaméret nagyobb szabadságot enged a mélységélesség szabályozásában, az pedig egy rendkívül fontos eleme a képalkotásnak. ( fokozottan igaz ez a dolog a nagyobb filmméretű gépek esetén)

Illúzió azt várni, hogy önmagában azért lesz jobb a kép, mert nagyobb a lapka. Az általános képminősége a Nikon D300-asnak is kiváló. Átlagos körülmények között a D3 és D 300 képe közel azonos. Természetesen a nagyobb elemi szenzor méret jobb dinamikával jár, de ez még önmagában nem idokolja a gépváltást. A Fuji S3 és S5 kisebb lapkával hatalmas dinamika átfogást nyújt.
Az egyszerű számolgatás, okoskodás helyett érdemesebb megnézi milyen képet produkál a gép, illetve az a szoftver, amivel feldolgozzuk a felvételeket. A Nikon, a Sony gyártmányú lapkákból jobb minőségű képet képes kipréselni, mint a gyártó az Alfákból. A D3-as kisebb felbontású képe pedig versenyképes a Canon közel kétszeres felbontású képével, a Fuji 6 megapixelből interpolált képe pedig ott liheg a nyakukban. Természetesen ilyenkor nem a gépek adatlapjáról, hanem az asztalra tett képről beszélek.

Hosszúra sikeredett hozzászólásomat összefoglalva: aki attól vár csodát, hogy egy full frame lapkás gépet lógat a nyakában az csalódni fog. Aki tudja értékelni a nagyobb lapka előnyeit, az egy fantasztikus képminőségű géphez jut. Az a fotós pedig, akinek megfelelnek a kisebb érzékelő perspektíva viszonyai /itt semmi sértő, vagy kritikai szándékom nincs/ az boldog lehet bármelyik géppel a D40-től a D2Xs-ig bezárólag.
Természetesen ugyan ez igaz a Canon gépeire is, csak ott már korábban rendelkezésre állt az 5D.

ragyás

Azzal amit írtál egyetértek, egy apró részletet kivéve, a D2H/s gépekben egy JFET LBCAST technológiájú szenzor van (ez is egyfajta CMOS), ez jól dokumentált, a Nikon saját maga fejlesztette ki, és egy ismeretlen gyártó készíti (mivel a Nikonnak nincsen saját gyára). A D3-as szenzorát is egy ismeretlen gyártó készíti, és stratégiailag nem lenne hülye ötlet a Nikontól, ha venne sunyiban egy saját gyárat, amiben készíthet ilyesmit, mert annak ellenére, hogy a Sony-val eggyüttműködnek, a függés tőlük nem biztos, hogy hosszútávon jó a Nikonnak (főleg most, hogy a Sony is érdekelt a fél/profi szegmensben).

A szenzorról angolul itt van egy kis infó a dpreview oldalán: www.dpreview.com/reviews/nikond2h/

Meg csak nem is CMOS fajta: imaging.nikon.com/products/imaging/technology/scene/07/index.htm

Köszönöm a helyreigazítást, valami rémlik erről a szenzorról valóban. Bár a mondandóm egyik lényege pontosan az lenne, hogy eltereljem a figyelmet ilyen nem túl lényeges dolgokról. Ha egy néző, vagy megrendelő lepetézik egy képtől akkor az azért történjen, mert a fotós esztétikai élményt szerzett neki,nem pedig azért, mert olyan csodálatos volt a Bayer rács a szenzoron.

ragyás

Igazad van, hogy a technológia nem meghatározó, annyiban, hogy a jó gép csak "enged" jó képeket csinalni, nem feltételezi szigorúan azt, hogy jó képeket fognak vele csinalni. De szerintem azért fontos a technológia, mert sokmindent, bár eddig is meglehetett "valahogy" csinalni, sokkal könnyebbé tesz. Eddig is lehetett sötétben fotózni, csak állványról, statikus témákat. Mostmár mozgó témát lehet kézből. Ha nincs szemed hozzá, akkor úgyis csak szart vagy képes termelni, de ha van, és kihasználod, akkor az új technológia igenis fontos SZERINTEM. :)
A technológia és a tehetség kéz a kézben halad, elválasztani akarni őket felesleges.

én is a 17-35-öst szúrtam ki magamnak. úgyanis egy FX vázon nekem a 17 mili bőven elég nagylátó. most egy tami 17-35-ösöm van, ami nem rossz, de nem várok tőle csodát.

En pl. jol jartam azzal, hogy elkoltottem a sorpenzemet 194evre elore, es vettem egy D3-mat. Teljesen meg vagyok elegedve a dontessel, bar sok kerdes merul fel a hasznalat kozben. A Nikon Full frame-es valtozata nem a Full frame-tol szenved, hanem a gyermekbetegsegektol (autofokusz rendkivul gyenge, folyamatosan mozgo object bizonyos FXlencsekkel szinte fokuszalhatatlan, sokszor teved meg stabil helyzetben is, szinkezeles tipikus Nikon - rengeted piros stb.)
De maga a Full frame sok elonnyel jar a munkamban.
A kepminoseg, a lencsek fieldofview-ja, a hatalmas kulonbseg a D2x sorozas es a D3x sorozat kozott a dinamic range-ben. Ezek mind verhetetlenek. Amig a Canonos kollega kedden kisetalt a terembol, mert nem hagytak minket Flash-t hasznalni ( nehogy mar pofanvakuzd a kiralynot ) - addig en csak toltam az ISO-n es kesz. DX-formatnal nem hiszem, hogy ilyen minoseget kapsz ISO 1600felett.

Szerintem aki divat, press vagy utazast temakorben dolgozik, feltetlenul valtani fog. Ezek azok az agazatok, ahol egy rosszul elcsattant expozicio bazi sok benzbe kerulhet.

Nem tudtam eldönteni, hogy most dicsekszel, vagy panaszkodsz, arra a defókuszos déjháromra. Próbálj meg fx lencsék helyet AF lencséket használni, azzal azért el szokták találni a Nikonok a témát, még ha az, maga a királyné is.

Letöltöttem a Nikon oldaláról a D700 mustra képeit, mert kíváncsi voltam az új objektívek képminőségére, és természetesen a gép képére is. Az optikák nagyon meggyőzőek, a lapka felbontása is tetszik, azon néhány felvétel alapján. Az viszont bosszantó, hogy az automata fehéregyensúly beállítású felvételeket erőltetik. Én nem használom a gépeken az AWB-t, mert ritkán találják el a valós értéket. Az automatikusan kreált színek legtöbbször kellemes hangulatú képet eredményeznek, de azt jobban szeretem az utómunkánál a saját ízlésem szerint beállítani. Arról nem beszélve, hogy sok szakfényképészeti feladatnál követelmény a színhűség.
A közzétett jpg fájlok természetesen „nyers” állományok,- abban az értelemben, hogy elviselnek némi utókezelést-, és ez így helyes, viszont nem ártana látni valami olyan felvételt, ahol pld. a testszín értékelhető lenne. CS3-ban próbáltam az ízlésemnek megfelelően formálni a felvételeket, de olyan távol vannak a színhelyes beállítástól, hogy azt egy jpg állományból nem lehet visszaállítani. Az eredmény így is erősen emlékeztet a D70, és a D200 színvilágára, ami egyfelől természetes, hiszen ugyan abból az istállóból származnak, másfelől meg azért furcsa, mert tudtommal az érzékelőket más-más cég gyártja, az algoritmus és a processzor is eltérő. Sajnos az említett Nikonok színe, pontosabban, ahogy a testszínt hozzák nem tetszik, ezért használok Fuji gépeket, még ha bizonyos szempontból hátrányosabbak is, mint a Nikon vázak.
A D700 eddig megismert paraméterei rendkívül felcsigáztak, pontosan ilyen gépet képzeltem el magamnak, remélem, ha tudok vele néhány próba felvételt készíteni, akkor a színe is meg tud győzni. Ellenkező esetben erősen szurkolok, hogy a Fuji is le tudja ütni a magaslabdát.

ragyás

Kifelejtettem a fenti írásból, hogy a Fuji oldaláról is letöltöttem egy portrét/kislány zöld háttér előt/, és az alapján biztosan nam venném meg az S5-ös gépüket. A "nikonos" menyasszony ruhája kilyukadt, a túlexpótól.
Lehet, hogy valami titkos paktum értelmében a konkurenciától veszik a referencia képeket?

ragyás

ragyas - irigy vagy, elcserelhetjuk a torlesztoreszleteket! mar nem leszel annyira irigy.
Kiralyno meg nem repked mindig errefele, de pont most volt az egyetemem uj campusanak megnyitoja es miutan pont a Bozse utan neveztek el a franya egyetemet, eljott elvagni a szallagot. Egyebkent valszeg 200m belul nem kerulhettem volna, dehat a szerencse az egy faktor.

komolyan, a D3 torlesztoreszletet siman elcserelem a nagyidra, vagy a hutodre!

Valamit félreérthettél, hiszen arról írtam, hogy nekem egy kicsit testes darab a D3 /pedig én százszor nehezebb vagyok, mint egy akksival felnyomott D3/ és nem szívesen fizetem ki azokat a szolgáltatásokat, amiket nem használok. Ezért várom izgatottan a kistestvérét, vagy az unokatestvérét a Fuji dinasztiából. Azon már túl vagyok korban is, meg tapasztalatban is, hogy üveggyöngyökre irígykedjem. Ha tehetségről, szorgalomról, kitartásról van szó, akkor más az ábra.
Csak csattogtasd sűrün a géped és biztosan hamar kifizetesd a törlesztést.

ragyás

Ami lemaradt - ha esetleg van lehetoseges kiprobalni - en egy Nikkor AF 80-200 F2.8 at hasznalok telenek, a legtobb problemam ezzel a lencsevel van. Foleg akkor veszti el a fokuszt ha a subject feled mozog, vagy ha tobb (3-5) ember egyszerre mozog. A D3-mas firmware-e igeri, hogy az AF-csusztatja a fokuszt a mozgassal, de ezek a kepek altalaban nem olyan elesek, mint amit elvarsz 4000£-tol. Ami itt a nagy hangsuly! ezek a kepek egy DX format geppel "meg elmennek" - de a fullframe annyit segit a minosegen, hogy bar huzod a szad, a kepek megis hasznalhatoak.
Megkerdeztem, mit javasol maga a gyarto. Nem csalodtam, egy 500£-al dragabb lencset ajanlottak...
Szoval majd ha a kiralyno nem csak integet felem, hanem orokbe is fogad! akkor majd veszek egy AF-S VR-t is magamnak... addig nem.

En azert dobtam ki egy rakas penzt erre a gepre, mert ugy gondoltam, hogy inkabb most verem tacsra a creditkartyaima, es veszek egy high-endet. Masreszt a pali, akinek elkezdtem melozni erosen sulyozta, hogy ez legyen a gep.
Kavet nem foz. Ez meg hianyzik a szoftverbol, de amiota megvan visszamondtam a kondiberletem, mert
ad1. nem tudom tobbet fizetni a hiteltorlesztes melett
ad2. nem is lesz tobbet szuksegem ra, naponta emelek 100kilokat.

A Fuji-val elultetted a bogarat a fulemben. Nagyon kis igeretesnek tunik.

Riport munkára valóban jobb egy korszerűbb objektív, főleg ott, ahol nagy a tét, de olyankor azért a lóvét is úgy kalibrálják. Nem nagyon értem ezt az élességállítási gondot, hiszen ez nem jellemző a cég csúcs gépeire, de még lejjebb sem. Tizenkét éve nyomták ki az F5-ös vázat, és az, ma is megállja a helyét az autofocus nevű küzdősportban. Azóta meg csak nem butultak el a Nikonnál sem? Hasonló esetekben gyakori megoldás a használati utasítás többszöri alapos átböngészése, mert ez a hocus-focus egy kicsit túl lett bonyolítva, leginkább a marketing kedvéért. Sokféle beállítási lehetőség van különböző helyzetekre, csak épp’ ha a körülmények gyorsabban változnak, mint ahogy a fotós a gépét babrálja, …a csiga meg husss. Külön lehet választani az expozíció és élesség prioritást, érdemes az élesség javára billenteni a mérleg serpenyőjét, addig nem engedi el a zárat, ameddig élesnek nem érzi a beállítást. Normális körülmények között nem igazán észlelhető a különbség, annyira gyorsan történik minden. A különböző élességállítási beállításokat be kell gyakorolni „életlen” helyzetben, vagy pedig hagyni a fenébe az egészet, kiválasztani a legegyszerűbb beállítást, egyszeres /single/ módot választani. Amikor szükséges az expo gomb pöcögtetésével fókuszban lehet tartani az áldozatot. Lehet a joystick-kel is vacakolni, de szerintem lassabb, mint a félig lenyomott expo gomb mellett, kompozícióba rántani a gépet. Ha nincs idő előre kiválasztani a megfelelő AF mezőt, akkor az esetek nagy részében hosszadalmasabb szarakodni vele, mint a gépet mozgatni. Hiába van annyi AF cella a D3-ban is, ha mind a közepére szorult. Nem ártott volna, ha legalább a négy aranymetszés pontba pöttyintettek volna egyet-egyet. Nagyon hasznos viszont a Nikon gépeknél, hogy ha a fénymérő spot állásban van, akkor az aktív AF mérőmezőhöz rendeli a fénymérést. Rekesz prioritás mellet a hátsó tárcsa közvetlen expo korrekciót biztosít, aminek a menüben beállítható a lépésköze, amit célszerű más értékre venni a nyomógombbal fixre állíthatótól. A menüben az is eldönthető, hogy ez a korrekció állandó, vagy ideiglenes legyen. Spot mérésnél folyamatosan figyelni kell a mért pont árnyalatát, és a tárcsával korrigálni. Lehet még bonyolítani a dolgot , mondjuk a nagy Canon telék programozhatóságával / egy élesség síkot előre be lehet állítani, amit megjegyez a gép, és az optikán egy gyűrű segítségével bármikor aktiválni lehet, pld., a foci kapu síkjára lehet ugratni az élességet, az objektíven lévő gombokkal pedig lehet meccs közben követni az eseményeket/, és akkor még most jön a stabilizátor, és fókuszlimitáló kapcsoló. Az sem árt, ha az ember, hipp-hopp tud egyéni fehéregyensúlyt mérni, tárolni, és hirtelen hozzáférni. Aztán az sem árt, ha az ember a vakuk és egyéb kütyük lélektanát is megtanulja nagyon alaposan előre. Végső soron a riporterkedés is egy szakma, és ezek a dolgok csak a manualitásról szólnak, a kép az az ember fejében születik. Ha nyomógombokra és tárcsákra kell koncentrálni, nem marad sem, hely sem idő a képre. Gyakran panaszkodnak műkedvelő fotósok a felszerelésre, és amint lehet, lecserélik a legújabbra gépüket. Érdemesebb alaposan kiismerni a meglévő felszerelést, a meglévő szoftver, és addig használni, amíg szét nem esik, amíg hozza a pénzt. Akkor kell felszerelést váltani, amikor már nem végezhető el egy feladat a régivel.
Visszakanyarodva a D3 élességállítására én még nem hallottam rá panaszt. Az angol Professional Photographer c. szaklap ez év áprilisi számában összehasonlító tesztet közöl a Canon és Nikon csúcs gépeiről, ahol külön kihangsúlyozza, hogy milyen sikeres a Nikon új fejlesztésű Multicam 3500FX Autofocus rendszere, amit még a cég legnagyobb riválisa a Canon is elismer. Ugyan itt írják, hogy ahol a D2X élesség állítása összeszarja magát, a D3 még nagy biztonsággal élességet állít.
Engem már az a kis suta D2X is kielégítene.

Egy másik angol szaklap a Digital Photographer egyszerűen a ranglista élére helyezi a D3-at. Ken Rockwel, vagy Bjorn Roslett mértékadó elemzésében sem olvasható panasz az élességállításra.
Ezzel együtt nincs okunk kételkedni a tapasztalatodban, de ennek lehet felhasználói, beállítási hiba az oka, vagy pedig egyedi probléma, pech, amit a szakszerviz minden bizonnyal készségesen orvosol.
Egyébként 4000 fontsterlingért, bármelyik angol fotócikk kereskedő belecsúsztat a szatyrodba egy 2,8/70-200 AF-S-VR Nikkor objektívet a D3 mellé, mivel két év garanciával, egy Capture NX kóddal együtt sem kerül 3000 fontba, a vario pedig 1000-1150 font.
A Fuji gépei valóban kiválóak, és sok mindenre jók, de riporta semmi képp’ nem ajánlom. A Nikon gyorsabb, nagyobb a puffer kapacitása, használható hozzá transmitter, és még olcsóbb is.
Elnézést kérek a terjengősségért, nem szerettem volna ilyen hülye technikai részletekbe bocsátkozni, de azt sem szeretném, ha az olvasó, aki hiteles hírforrásnak tekinti a Fiatal Riporter, KNA oldalát félre lenne informálva.

ragyás

Na, itt aztán nem elkötni a blogot, amíg nem vagyok, most elhúzok Horvátországba egy hétre, addig szépen viselkedjetek!

Komolyabbra véve a szót, nekem is egy 80-200-asom van, majd mielött veszek gépet ezt a dolgot le akarom tesztelni, nekem a 18-70-essel csinál néha furcsaságokat az AF (a D200-on), de arra gyanakszom, hogy ez a gyengébb fényerő miatt történik. Meglátjuk, semelyik gép sem tökéletes, az 1D Mk.III. az összes objektívvel csinálja, a D3 eddig csak eggyel, az már haladás, nem? ;)

Na pá!

Látom én, hogy ez inkább egy technikai orientációjú blog, mégis ragyás úr egyik mondata ragadott meg, mert igen a szívemből szól: "Ha egy néző, vagy megrendelő lepetézik egy képtől akkor az azért történjen, mert a fotós esztétikai élményt szerzett neki,nem pedig azért, mert olyan csodálatos volt a Bayer rács a szenzoron."
Nem tagadom, én is élvezettel olvasgatok mindenfelé az újdonságokról, lehet, tán ebben képeződik le a magunkfajtáknak a civilizáció fejlődése, de a technika felett zajló, késhegyre menő viták vagy szelíd polemizálások olvastán gyakran az eszembe jut: Hát nem készültek világraszólóan jó képek a korábbi modellekkel? Hát álmodhatott (álmodott) teszem azt Ansel Adams D3, 5D, MarkIII és mi mindenről? Annak idején lenyűgözve néztem a National Geographic fotósok D1x-szel készült munkáit, mielőtt megvettem a magamét használtan. Ez a modell már nálam is "lejátszott", de vajon az akkor és ilyennel készült képek is megkoptak? Rájuk néz az ember és az jut eszébe, hogy autofókusz, pixelszám és vájtbalansz? Nem azért hagyjuk elbűvölni magunkat a technikai részletektől, mert saját praxisunkból esetleg kimaradtak az adott modellel készült világraszóló képek? Az új és újabb gépek egyfelől a technika/technológia fejlettségét tükrözik, erős marketinghátszéllel, másfelől azt az igéretet nyújtják, hogy a legújabb, horror árú technikákkal végre magunk is el tudjuk készíteni azokat a képeket, amiket írígységgel vegyes csodálattal nézegetnek majd, ha közszemlére tesszük.

Olvastam nemrég, hogy valami biciklisfelvonulásról egy nyugati fotós helikopterről 3 óra alatt 8000 db képet exponált. Az percenként kb 45 kép. Ettől az újságíró el volt ájulva, én meg arra gondoltam, mi a f...nak oda a fotós, miért nem volt elég egy automata? Meg arra gondoltam, mit csinált a fotós a felesleges másodperceiben? Keresztrejtvényt fejtett? Régen legalább addig gondolkodott az ember, amíg filmet cserélt - vagy kazettát.
Most meg, megnézi a tengernyi nyers képet, és azon lamentál, hogy gyengécske a fókuszrendszer, nem igazán jó az autovájtbalansz, meg ilyenek.
Annak idején - amikor még fiatalabb voltam - ünnep volt, amikor valami rokon a külföldi útjáról Kodachrome diát hozott ajándékba! (Na persze akkor arról is fogadkoztam erősen, hogy idősebb koromban én nem fogok "bezzeg az én időmbenezni"...)
Összeségében szerintem egyelőre több a kára a digitális technológiának, mint haszna - legalább is a vizuális kultúra vonatkozásában. Elsősorban amiatt, hogy ontani lehet a képeket, gondolkodás nélkül. Ezernyi probléma, hiányosság fel se merülne, ha egy fotós fele annyira koncentrálna egy kép elkészítésére mint az ódon, filmes, manuálfókuszos, laborálós időkben.
Szélsőségesen azt gondolom, jobb eséllyel készít egy Nikon D1x tulajdonos hatásos képeket ugyanarról a témáról, mint egy D3 fullfrémes, ha fél gigabájtos kártyát rak a gépébe.

(Jaj, kicsit pontosítanom kell magamat: szóval valószínű, hogy a digitális technológia elterjedése az alapszintű amatőrfotók minőségét általában jelentősen megemelete, talán a középmezőnyben, a fotoriporterek világában a versenyt kiélezte, de nem látom, hogy a művészi igényű/célú fotográfiában áldásos hatása lenne.)
Bocs az off jellegű hozzászólásért, egyszerűbben azt is mondhattam volna, hogy nekem személy szerint tetszene, ha a digitális technika fejlődéséről nem a kategórián belüli alapszintről kiindulva olvashatnék, vagyis arról, hogy mennyiben szárnyalja tól egy adott új modell az eggyel korábbit, hanem abban a kontextusban például, hogy mennyire közelítette már meg mondjuk a filmre fotózás nívóját...
Szóval ebből a szempontból A D3 fullframe hozsannás nagyon, de szerintem nem kell egy év és itt lesz a D3x, ami - gondolom - felbontásban is előrelépés lesz. Ez aztán soxoros csapás lesz nem csak a Canon számára, hanem azoknak is, akik nem rég vásároltak be örömmel egy új D300-t...

A tehetseg az kulonvalik a technikatol, annyiban, hogy egy tehetsegtelen ember nem fog a legjobb geppel sem szep kepeket kesziteni.
Viszont, akinek van tehetsege, annak a technologia lehetove teszi, hogy az oaltala elkepzelt dolgokat kepi formaba ontse.

Ha csak a tehetsegrol szolna a dolog, akkor a sportfotosok is camera obscurakkal rohangalnanak, mert ugye tehetsegesek, nekik mas nem kell. A technologia lehetove tesz olyan dolgokat, amelyek eddig nem voltak lehetsegesek. Persze, Cartier-Bresson, Capa, Adams tudtak eddig is jo kepeket kesziteni, ehhez nem fer ketseg, de ha megnezzuk azokat a kepeket, akkor ra fogunk jonni, hogy jo fenyviszonyok kozott, viszonylag statikus temakrol keszultek (pl. nem szaguldozo versenyautokrol, vagy cikkcakkban ropulo madarakrol, hogy a sotetben keszult nem allvanyos fotokrol ne is beszeljek).

A technologia annak hasznos, aki mar rendelkezik egy alapveto tehetseggel.

A muveszkedesrol meg annyit, hogy bena kepek regen is keszultek, csak nem latott beloluk annyit az ember, mint ma, amikor csak egy kattintas, es maris megnezheti tobb millio masik ember, hogy mit alkotott delutan a szabadidejeben a kedves kocafotosunk. Azoknak akik ebbol elnek (marmint a profi alkalmazott fotozasbol), nem az muveszet es hasonloan magasztos marhasagok szamitanak, hanem, hogy a megrendelojuk/szerkesztojuk megkapja azt a kepet amire var. A muveszet szep, de kenyeret nem lehet rajta venni. A technologia lehetove teszi, hogy olyan helyeken es korulmenyek kozott keszitsunk eladhato minosegu fotokat, ahol eddig nem, es ez a csodalatos benne szamomra.

KnA!
Lehet, kicsit félreérthetően fogalmaztam, már amennyiben az írásomra reagáltál.
Az én gondolatmenetemben nincs akkora jelentősége a tehetségnek, inkább egyfajta igényességnek vagy ne mondjam: vizuális választékosságnak. És ez szerintem részben abban nyilvánul meg, hogy az adott fotós a fotózás előtt szelektál a motívumok között, vagy fotózás után. Akár egy betakarításról, akár utcai tüntetésről, akár az év első újszülöttjéről, akár egy átlagos esküvőről, akár balesetről, vagy protokoll eseményről, stb. van szó. Gondolom, az nem számít túlságosan lila ködösnek, ha valaki kialakít magában egy koncepciót, vagy megfogalmaz egy ideát, mielőtt egy eseményen fotózni kezd.
Azt meg játékos riposztnak érzem, hogy a sportfotózást a tehetséget meg a camera obscurát összehozod. (Ha emlékem nem csal, pl. 1999-ben is voltak sportrendezvények, gyors autók is, meg alkalmanként sötétség is, ahol fotózni kellett.)

A művészkedés napi szinten persze, hogy nem fizet jól, de azért bízom benne, annyiban tudunk közös plaformon lenni, hogy nem a híres emberek lesifotózása a fényképezés csúcsa, mert azzal lehet egy képre vetítve a legtöbbet keresni...
Visszatérve eredeti(nek szánt) felvetésemhez:
A nívó áthelyezése az alapokról pl. a film minőség elérésére csak akkor lenne értelmetlen, ha a digitális kamerák megjelenése minden tekintetben folytatása lett volna a filmmel addig elért lehetőségeknek. De hát nem így történt. Ragyás kolléga emlegette itt a Fuji s5 gépet, aminek egy példányával volt szerencsém egy napig fotózni egy barátom jóvoltából Londonban. Meg a saját - addig imádott - D2x-szemmel is. Hát, bánat, bánat, a Nikon rovására. Nem cserélném le, de elhatároztam, hogy szerzek egyet csak úgy a magam gyönyörűségére. Úgy vélem, a Fuji fejlesztése során, csak úgy mint a Kodak esetében, aki (ami) pl. a Leicákba szállít képérzékelőt, sokat nyom a latban a filmgyártási előélet, a kialakult színvilág, tónusátfogás, stb.
Bújkál bennem az ördög, és azt feltételezem, hogy a klasszikus nagy fényképezőgép gyártók ezért helyezik ilyen vehemensen a hangsúlyt a technikai paraméterekre a szakmai jellegű közbeszédben is, mert képalkotásban még eléggé közepesen muzsikálnak. Meg így át lehetett tematizálni a korábbi kategóriákat.
A mai profi digitális gépekkel igen nehéz pl. jó színű arcbőrt fényképezni. De egy buja és változatos zöldekből álló természetfotót is. Gondolom, majd valamikor a D8x idején, de addigra már csak néhány gazdag sznob amatőr és marginális művész játékszere lesz a film...
Szóval, csak ennyi. A többi megjegyzéseddel nagyrészt egyetértek.

Elismerem, hogy a camera obscura es a sportfotosok egy kisse extrem pelda volt (arra, hogy a technologia igenis szamit), viszont szerintem nem lettek kevesbe silanyak a fenykepeszek es riporterek az elmult par evben, csak most meg latjuk oket es a "munkaikat", a 70-es/80-as/90-es evekben is keszult ugyanennyi kozepszeru kep, csak azokat senki sem orizte meg, a multat mindig kicsit szelsosegesen latjuk, vagy a nagyon jot, vagy a nagyon rosszat. A paparazzik meg igazabol egy ipar szulottei, a sztarkultusz cirkuszanak reszei. Kereslet van arra, amit csinalnak, innentol kezdve nem nagyon lehet nekik semmit sem felroni. Persze, akadnak emberek akiknek nincs ehhez gyomra, de valakinek a WC-ket is tisztitani, a tragyat is lapatolni kell.

A legkevesebb amit az ember tehet, hogy megprobal felulkerekedni ezeken a dolgokon, becsuletes munkaval, onkepzessel.

A filmes technikat illetoen meg annyit tudok hozzafuzni, hogy te is egy D2x-el fotozol (ha jol vettem ki), miert nem egy F6-tal? Vannak elonyei a filmnek, persze (ezeket nem is vitatom), de a digitalis mas. A digitalis nem film, ha a film tulajdonsagai kellenek, akkor fotozzon az ember filmmel, nincs kotelezo medium. A digitalisnak is van sok elonye, de nem ugyanazok, mint a filmnel, az embernek el kell dontenie, mi neki a fontosabb.

Kedves Régimódi kolléga!

Nem szeretnék mélyen belemerülni a vitátokba, csak a 8000 expós reakciódra szeretnék reagálni.
Ez csak nálunk meglepő, hogy egy fotós több ezer képet készít akár egyetlen tuti kocka miatt. A nyugati kollégák csak a leggyorsabb állást ismerik a gépükön és azt ki is használják.
Régi cimborám mesélte, aki 8 évig járta a világ nagy teniszversenyeit, hogy 600 tekercs filmet kaptak egy versenyre.
Kölnben jártam divatnapokon fotózni. Amikor nagyon elengedtem magam 3 tekercs filmet is ellőttem, míg mellettem a német kollégák 15-20 tekercset sem sajnáltak!
A Vígszínházban egy német tv show felvételére beengedtek 5 magyar és 2 német fotóst. Nálunk ötünknél volt kb. 30 tekercs, míg a két német fejenként 100-100 tekercsel érkezett!
Hosszan sorolhatnám még a példákat! A lényeg az, hogy ott már akkor is sokkal jobban megfizették a minőségi fotókat, de csak azt! Nem lehet mismásolni, mert pillanatok alatt találnak a helyedre új embert, tehát nem érdemes spórolni a nyersanyagon és a gépen. Arról nem is beszélve, hogy 2-3 jobb munkán meg tudja termelni egy új gépváz árát!:-(

Egy ujsagban olvastam egy interjut egy honi sportriporterrel, aki kikerult valahova kulfoldre egy vilagversenyre fenykepezni (sajnos mar regen volt, es nem emlekszem minden reszletre). Ez a fotoriporter mondta, hogy o is hasonlo mennyisegu filmmel jelent meg (5-10 tekercs max), mig a mellette allo japan az ket F5-tel "daralt", amig toltotte az asszisztens az egyiket, addig a masikat uresre lotte, es ez igy ment.

Szerintem a mentalitas (digitalissal meginkabb) az, hogy inkabb legyen meg ketszer, mint egyszer se.

Draga dolgokkal altalaban elofordul redundancia (peldaul szerverekkel is, dupla tapegyseg, dupla halokartya, RAID lemezek), ha egy kepugynokseg lemarad az igazan donto pillanatrol, mert sajnaltak meg egy tekercs filmet, akkor irgalmatlan mennyisegu licenszdijtol eshetnek el (ami mellett meg 100 tekercs film ara is csak uzsonnapenz).

Nekem vagy neked egy profi objektiv vagy egy profi gepvaz ara csillagaszatinak tunhet, de egy mar jol meno kepugynoksegnek csak meg egy bejegyzes a gazdasagiaknal, a berekhez, masfajta kiadasokhoz kepest elenyeszo, es azert kitart legalabb egy-ket evig (meg ugye a szervizelest es satobbiket nyomott/kedvezmenyes arakon kapjak, mivel nagyhalak, es fontosak a cegeknek).

Isten őrizz, hogy vitát generáljak, pláne egy ilyen, a blog fő témájától távol eső területen. Alapvetően arra szerettem volna csak fókuszálni, hogy meggondolandó alternatíva, hogy egy új modell megjelenésével kapcsolatos véleményalkotáskor hol keressük a referenciajellemzőket. Lehet, az egyel korábbi modellel, vagy a versenytárs hasonló modelljével összevetni, meg lehetne a filmes minőséggel. Azért emlegettem pl. a Fujit, mert a kép tónusa, színvisszaadása, vagy az érzékelő kontrasztátfogása szempontjából nekem spec. jobban bejön(ne), mint a Nikon vagy a Canon színvilága, mert jobban idézi a filmes színegyensúlyt. Más szempontokból meg mégsem választottam én sem. De pl. egy Fuji s5Pro-t gyorsabb reakcióidővel, nagyobb szenzorral ugyanilyen tónussal már meggondolandónak tartanék.
Visszatérve a post eredeti témájához, ha most kéne döntenem gépvásárlásról és a D300 vagy a D700 között kéne választanom, egyértelműen inkább a D700-t forszíroznám. Ha azonban mondjuk a D300-nak lenne valami varázslatos kontrasztvisszaadása meg színvilága, akkor zavarban lennék.
A másik témában maximálisan tiszteletben tartom a véleményeket, a kialakult preferenciákat, csak megemlíteném, ha már a gépek eljutnak a 25 kocka/sec sebességig, akkor már érdemesebb fontolóra venni egy mozikamerát...

Szerencsére Én most nem állok ilyen döntés helyzet előtt!Canon használóként várom a Photokinát, mit hoz ki a gyár.:-)
De arra jöttem rá a különböző blogokat olvasgatva, hogy sok kötetnyi hozzászólást elolvasva sem könnyű egy ilyen döntés! Annyira szélsőségesek a vélemények és a tapasztalatok, néha még nehezítik az ember dolgát.
2003 óta dolgozom a Canon különböző digitális gépeivel,(D30,D60,10D,1DMkII,5D) de akár mennyire reklámozták az erényeit, egyik sem volt tökéletes. Folyamatosan próbáltam érdeklődni a Nikon-t használó kollégáktól a tapasztalataikról, de mivel hasonló gondokkal küszködtek (az egyiknek gyorsabb az AF, a másik jobban vezérli a vakut stb.), így megnyugtattam magam, be kell érni azzal a technikával ami van.
A filmes gépeknek kb. 100 éve volt az evolúcióra, a digitális még görnyedten jár!:-)