Ez egy kicsit offtopic lesz, de mostanaban tanultam meg egy dolgot, ami szerintem egy olyan bölcsesség, amit felfogni könnyű, alkalmazni viszont nem annyira egyszerű.

Az ember környezete meghatározó. Mindenben, de főleg, ha kreatív dolgokkal foglalkozol. Fontos, hogy olyan emberek vegyenek körül, akik segítenek, és nem visszafognak. Nem arra gondolok, hogy hoznak egy sört ha szomjas vagy, gondolnak rád, ha elmennek a büfébe és hoznak neked egy ischlert (gyomor: *korog*). Arra gondolok, hogy hogyan állnak a munkádhoz, és a saját munkájukhoz. Mi az amit többet hallasz? "Igen", vagy "Nem"?

Dolgozgatsz egy ötleten, és bár még nem kész, megmutatod egy kollegádnak (barátnőnek, szülőnek). Mit mond? Azt mondja, "Ez igy szar, ezt nem is igy kell csinalni.", vagy azt mondja, hogy "Igen ez egy jó ötlet, bár még szerintem tudsz rajta javítani. (esetleg megmutatja, hogyan gondolja)". Melyik esne jobban? Igazából mindkettő azt fejezi ki, hogy nem szuper az ötlet, és még van mit dolgozni rajta. De van egy kis különbség: a hozzáállás.

Az "Igen" emberek mindig a megoldást látják, és azt próbálják megtalálni, hogyan lehet értelemesen megoldani valamit, míg a "Nem" emberek a problémát látják, és csak határokat keresnek, amikkel meg tudják magyarázni, miért nem tudják megoldani a problémát.

Az "Igen" emberek számára nincsenek határok, nem süllyednek tehetelenségbe széttárt karokkal, hanem egy megoldás után néznek. A "Nem" emberek csak a hatarokat latjak, amiket "nem szabad" atlepni, "nem lehet" megcsinalni, igy konnyebb, fogadd el, lepj tovabb...

Na, most jön az emeletes bölcsesség: Vedd magad "Igen" emberekkel körül, de elötte te is válj "Igen" emberré. Ha ez sikerül, akkor automatikusan fogod vonzani a jófajta embereket.

Najó, de hogyan? Próbáld figyelni magad: Ha bármiről negatív véleményt akarsz mondani, akkor állítsd le magad addig, amíg nem tudsz valami konstruktív dolgot mondani mellé. Nagyon könnyű azt mondani, hogy "ez szar", de nehéz előállni valami értelmes megoldással. Nem azt várja el senki sem, hogy oldd meg mindeki más problémáit, hanem azt, hogy csak akkor fikázz, ha te tudsz jobbat, vagy ha van valami ötleted, hogy hogyan lehetne elindulni. Ne azt mondd, hogy "Ez igy szar", hanem azt, hogy "Ez SZERINTEM azért szar, mert ..., ÉS SZERINTEM így lehetne jobbá tenni". Ha ezt nem tudod megtenni, inkább ne mondj semmit, vagy legalább indokold meg, miért ez a véleményed. Ha erre sikerül ráerőszakolnod magad, mármint a konstruktív gondolkodásra, akkor azt fogod észrevenni, hogy a saját dolgaidban is sokkal értelmesebben állsz hozzá a problémákhoz.

Ha sikerül elsajátítanod egy konstruktív hozzáállást, akkor sokkal jobban észre fogod venni azokat az embereket, akik segíteni tudnak neked, és akiknek te is segíteni tudsz, mert normális, derűlátó emberek. Ha azt veszed észre, hogy sok körülötted a "nem" ember, akkor pedig ideje talán valamit változtatni.

Nem tudom ez mennyire volt érthető, de nekem ez a tanács sokat segített... Gondoltam megosztom. :)