ladislav kérdezte, hogy hogyan lehet összehasonlítani a "kis" vakuknál használt kulcsszámot és a stúdióvakuknál használt wattszekundumot. A rövid válasz: Nem lehet. A hosszú válasz: nehéz, mert a kulcsszám azt mondja meg, hogy egy bizonyos távolságra lévő témáról egy adott érzékenység melett mennyi fény verődik vissza. A wattszekundum érték pedig azt írja le, hogy mennyi energiát tárol a stúdióvakuban lévő kondenzátor. Ez sajnos semmit sem mond, mert nem tudjuk meg belőle, hogy milyen hatásfokkal tudja leadni azt az energiát a vakufej, mennyit fog le belőle például a fényformáló (softbox, snoot, méhsejtrács, stb.) ami éppen a fejen van, és milyen körülményekre kel ezt mind érteni. Elképzelhető, hogy egy 800Ws-os vaku kisebb mennyiségű fényt ad le, mint egy 400Ws-os, a fentebb említett dolgok miatt. Tehát csak nagyon bonyolult számítások alapján lehetne meghatározni, hogy egy vaku és egy stúdióvaku egymáshoz képest mennyi fényt adnak ki. Az nagyjából szabály, hogy a stúdióvakuk mindig erősebbek, és mivel általában vagy egy nagy akkumulátorról, vagy pedig a hálózati áramról mennek, ezért gyorsabban töltődnek is mint a "kis" vakuk.

M. arra volt kíváncsi, hogy hogyan lehet elérni, hogy a képen a háttér feketébe vesszen. Ahogy a kommentezők közül is mondták, ennek több módja is van. Az első megoldás, hogy a háttér fekete és matt. Ezt elsősorban természetfotósoknál láttam, ők egy darab fekete bársonyt lógatnak makrózásnál a témájuk mögé (pl: virágoknál, rovaroknál, vagy más apró dolgoknál). Ez segít elválasztani a témát a háttértől, és a makró tartomány miatti csekély mélységélesség is segít a hatás elérésében. A második lehetőség az, hogy csak a témádat éri elég fény ahhoz, hogy az helyesen exponált legyen. Ezt úgy lehet elérni, hogy manuális módban olyan érzékenység/blende/záridő kombinációt állítasz be, hogy a háttér teljesen fekete legyen, és utána vakuval pedig a témádat megvilágítod annyira, hogy az jól exponált legyen. Ha elég erős vakut használsz, és le tudod annyira zárni a blendét, hogy a napfényt majdnem teljesen ki tudd küszöbölni, akkor nyert ügyed van. Ezt a stílust mostanában Dave Hobby, avagy a "Strobist" népszerűsíti.

Zoomface a nyers(RAW) formátumok közötti eltérésekről kérdezett: Azért nincsen egy közös formátum, mert a nyers formátum a szenzorról jövő nyers adatot tartalmazó fájl. Mivel a gyártóknak többféle erzékelőjük van, és az ezekről jövő jelet máshogy alakítják analógról digitálisra, ezért alapból más lesz a nyers fájl szerkezete. Ezen felül még a saját nyers formátumukkal szemben támasztott elvárásaik is meghatározzák, hogy egy ilyen fájl hogyan néz ki belülről. Ha az összesnek ugyanolyan kiterjesztése lenne, akkor hamar kihullana a haja az embernek, mire rájönne, hogy ez most pont milyen nyers, és mivel a legjobb megnyitni.

Dincsi pedig a kedvenc témámba kérdezett bele: Színkezelési tapasztalatok. Igazából, ha megbízható eredményeket ad az, amit használsz, akkor minden ok. A baj ott lesz majd, hogy ha valami új eszközt hozol be ebbe a láncba, mert az felboríthatja azt amit megszoktál. Ha van egy pókod (és mostmár 30eFt körül lehet kapni), akkor nem csak egy megszokáson alapul a képalkotási láncod, hanem be tudod állítani. Az sRGB színtér azért jó, mert az általánosságban használt eszközöknek "nagyjából hasonlít" a színtulajdonságaira. Direkt úgy alkották meg, hogy ha egy nem színkezelt képfájlt nyit meg egy program, akkor ne legyenek nagy bajok abból, ha az sRGB színtér szerint értelmezi azt. Ha mindenhol sRGB-t használsz, akkor nem lesznek bajok, viszont a fényképezőgéped, monitorod és nyomtatód adta lehetőségeket nem használod ki. A legtöbb modern fényképezőgép színrögzítési képességei már rég meghaladják akár az AdobeRGB által megjeleníthető színeket is, és a legtöbb modern monitor is képes már az sRGB gamutján kívüli színek megjelenítésére. A fotólaborok, számomra meglepően, körülbelül akkora gamuttal dolgoznak mint amekkorát az sRGB lefed, de az otthoni fotónyomtatók, már ennél nagyobbal rendelkeznek. Tehát igazából sRGB-t használni olyan, mintha nem színkezelnél semmit, de megszokható, következetes eredményt ad, viszont ez a megoldás olyan, mintha a sportkocsidba mindig a legolcsóbb benzint vennéd egy "noname" benzinkútról.