Gondolataim a Canon és Nikon közötti különbségekről, a rajongók közötti vitáról, a vita fölöslegességéről. Nem akarok újabb vitát nyitni, nem flamebait a cikk, csak le akarom írni mit gondolok én, egy fogyasztó szemszögéből, aki képeket akar készíteni, a marketingcirkusz nélkül.

Először is szeretnék benned, a kedves olvasóban tudatosítani pár dolgot. Ez az én blogom, az én véleményemmel, ami azt jelenti, hogy ez csak egy vélemény. Az én véleményem nem kötelező érvényű senkire nézve, és mivel egy ugyanolyan gyarló ember vagyok, mint te, ezért megeshet, hogy nem teljesen pontos (vagy teljesen nem pontos) az amit írok. Ha bármi problémád van a cikk tartalmával, kérlek ne tartsd magadban, írd meg a kommentekben, hogy mit gondolsz. Így talán egy kicsit árnyaltabb lesz a kép erről az ősrégi vitáról. Még egy megjegyzés: Amit a fórumokon zajló fröcsögésről írok, azt nem csak magyar tapasztalatok alapján írom, sok angol fórum bejegyzéseit is olvasom, és mint minden átfogó vélemény, ez is általánosít, tehát biztos, hogy vannak példák, amik nem követik azt amit leírok. Ilyen az élet.

Most, hogy ezt a kis intermezzót letudtam feljebb, ideje belevágni: Szerintem a Canont és a Nikont összehasonlítani olyan, mint arról vitatkozni, hogy a körte vagy az alma a jobb. Tök jó, de akkor miért hasonlítom őket mégis össze? Ez a vélemény nem összehasonlítás, hanem a különbségekről alkotott véleményem. A fő indíttatás talán az, hogy nagyon sokan teszik fel a kérdést, "Melyik a jobb?" A véleményem, hogy nincs "jobb", de ez a cikk talán segít eldönteni melyik jobb számodra. Sokféle ember van, sokféle fotózási stílussal, sokféle igénnyel, egyedül te tudod eldönteni, hogy neked melyik rendszer megfelelőbb. Ez a döntés azért olyan fontos, mert egyik rendszer sem olcsó, ráadásul nem is kompatibilis egymással a kettő, tehát váltani sem lehet csak úgy. Viszont azt várni, hogy valaki neked eldöntse, hogy melyiket vedd meg, olyan, mintha az embert az édesanyja öltöztetné 25 évesen. A végeredmény egy kényelmetlen, frusztráló megoldás lesz, amivel az ember nem lesz boldog.

A két cég látszatra nagyon hasonló — mindketten fényképezőgépeket gyártanak — de az alapvető hozzáállásban eltérnek. Mindketten gyártanak sok-sok más dolgot is. A Nikon és a Canon is gyártanak ún. "stepper" gépeket, ezek az integrált áramkörök gyártásánál használt legfontosabb eszközök, ezekkel fényképezik rá a chipekre az áramkör mintáját. Ezek a gépek pár tíz nanométeres pontosságú, tökéletesen éles leképezést tesznek lehetővé, és gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy iszonyatosan drágák. A fényképezőgépek csak egy nagyon csekély bevételi forrás mindkét gyártónak, a sok más dolog melett amit gyártanak. A Nikon mikroszkópokat, távcsöveket és ipari optikai eszközöket is gyárt, a Canon ezeken felül még gyárt videokamerákat és nyomatókat, fénymásolókat, lapolvasókat és a listát folytathatnám sokáig. A Canon egy sokkal nagyobb cég, mint a Nikon, más a háttere, és mások a szokásai is.

A két alapvető filozófia a következő: Mivel a Nikonnak nincsen meg az a méretű háttere, mint a Canonnak, inkább új fejlesztésekre koncentrál. A Canon, a hátterét kihasználva, inkább inkrementális fejlesztéseket hajt végre, a piac fejlesztéseire reagálva. Ebből talán a Nikon "úttörő" szerepe romantikusabbnak tűnhet, de ha jobban belegondolunk, akkor látszik, hogy a Canon inkább biztosra megy. A Canon inkább a paraméterek növelésével fejleszt, nem pedig a paraméterek fajtájának változtatásával. Például, amíg a Nikon kifejleszt egy új érzékelő technológiát, addig a Canon fogja a jól bevált technológiáit, és mondjuk inkább a felbontást vagy a sebességet növeli. Mi a jó a két hozzáállásban? A Nikon folyamatosan új technológiákat vezet be, amelyek által megoldhatóvá válnak eddig elérhetetlen dolgok. A Canon fejlesztései pedig kiszámíthatóvá teszik a termékeit. Ez elsőre nem hangzik valami nagy dolognak, második ránézésre pedig egyszerűen unalmas. Az unalmas viszont jó, ha az ember sok pénzt fektet abba, hogy a felszerelése ne "lepje meg", a kifejezés negatív értelmében. Ugyanazt a technológiát kapja, csak kicsit gyorsabb, nagyobb, ilyen értelemben jobb, a megszokott és bevált technológia.

Ezt nem úgy kell érteni, hogy a Nikon termékei folyton megbízhatatlanok lennének. De a digitális fotózásban egy új technológia sokat változtat azon, hogy hogyan dolgozik az ember. Megszokja, hogyan viselkedik egy bizonyos technológia (CCD, vagy CMOS például) adott körülmények között, tudja a határait, számol a hiányosságaival, kihasználja az előnyeit. Az ilyen tapasztalatot pénzen nem lehet megvenni, csak folyamatos munka folytán tudja elsajátítani az ember.  A Canon már az évek óta bevált CMOS technológiát használva építi a szenzorait a saját gyárában, a Canon gépekkel készült képek felismerhetőek, jellegzetes sajátosságaik vannak. A Nikon sokféle technológiát használ a gépeiben, vannak CCD, CMOS és JFET LBCAST technológiát használó érzékelőik, mindegyik más jellegzetességekkel, határokkal, jellemzőkkel. Ami az érzékelőgyártás helyzetét így alakította az talán az, hogy a Canon rendelkezik saját gyárral, míg a Nikon gyártatja a chipjeit. Ez a Canonnak árelőnyt jelent, míg a Nikonnak nagyobb szabadságot ad. A Canon meg fog tenni mindent, hogy a saját gyárában gyártassa a dolgait, mert így sokkal szorosabban tudja befolyásolni annak minőségét, a gyártási paramétereket, és az integráció is sokkal jobb. A Nikon pedig a legjobb minőségű technológiát keresi, nincs saját befektetéshez kötve, de ez a keresgélés jobban érződik a termékein.

A valós, kézbevehető termékeket illetően is nagy a különbség a két cég között. Nekem úgy tűnik, hogy a Nikonnál a marketing osztálynak az a dolga, hogy eladja azt amit a mérnökök kifejlesztenek; Míg a Canonnál a mérnökök dolga, hogy kifejlesszék azt, amit a marketing osztály mond nekik. A Canon sokkal jobban hallgat a fogyasztói igényeire, míg a Nikon próbálja a legjobbat kifejleszteni, de nem biztos, hogy ez az lesz, amit a fogyasztók akarnak. Erre jó példa volt a 300D és a D70 bevezetése: A Canon tudta, hogy meg tud csinálni egy eladható tudású és árú DSLR-t, és piacra dobta a 300D-t. Ezáltal learathatta az első amatőr DSLR piacradobója címet, elérve ezzel, hogy sokan megvegyék, és utána a Canon rendszerben költsék a pénzüket. Ez sok pénzt jelentett a cégnek, mégha a D70-hez képest kicsit csonkítottnak tűntek a 300D szolgáltatásai. A D300 egy piacelső gép volt, a D70 pedig egy fényképezőgép. Ez azért fontos, mert a D70, ha megnézzük, sokkal jobb mérnöki teljesítmény mint a 300D, viszont a 300D sokkal több embert vonzott a Canon táborba. Ezután már azok, akik elégedetlenek voltak a 300D határaival, mentek és vettek egy 20D-t. A Nikon mindig csak egy adott fényképezőgépben gondolkodik, és megpróbálja a lehető legjobbat kihozni, minimális marketinges beleszólással, míg a Canon a marketingesek felmérései alapján kiad egy olyan gépet, ami a rendszer egészébe illik, de a mérnökök nem biztos, hogy mindent beleraknak, nehogy a létrán feljebb lévő termékek eladását csorbítsa az új gép. Erre jó példa az augusztus végén bejelentett csúcsgépeikben használt Live-view mód. A Canon megcsinálta ugyanazt a Live-view módot, amit a versenytársai gépei tartalmaznak, hogy ne lehessen azt mondani, ez az ő gépeiben nincsen, míg a Nikon mérnökei nem bírták ki, és fejlesztettek rajta annyit, hogy legyen autofókusz is hozzá (ami tükörcsapkodás nélkül is megy). Ezt az ötletet utána lemásolni a Canonnak nem fog pénzébe kerülni, de míg a Canon teljesítette a minimális elvárást, addig a Nikon megint egy újabb fejlesztés lehetőségét látta benne.

Ami egy, a fotózásból élő profinak jobbá teszi a Canon-t, az, hogy sokkal jobban hallgat a fotósaira a Canon. Kellenek stabilizált nagytelék a sportfotósoknak? Ok, tessék. Kellene egy full-frame gép a tájfotósoknak, nagy felbontással, de nem súllyal? Ok, tessék. Ha az ember pénzért dolgozik, akkor nem engedheti meg magának, hogy a rendszer amibe befektetett, visszafogja. Nagyon sokan váltottak a Nikonról Canonra pont azért, mert úgy érezték a Nikon nem hallgat rájuk. Ami viszont a Nikonnál tartja még a fotósokat, hogy sokkal fejlettebb technológiák vannak a Nikon gépeiben. Nem azt mondom, hogy a Canon gépei elavultak, vagy fejletlenek, de a Nikon dolgai innovatívabbak.

A Nikon technológiai hozzáállása sokkal holisztikusabb, sokkal kreatívabban bánnak a fejlesztéseik adta lehetőségekkel. Erre nagyon jó példa a fénymérés. Elkészítették az 1005 pixeles RGB fénymérő szenzorukat, és kifejlesztettek rá egy fénymérő rendszert, ami nagyon pontos mérést tesz lehetővé. Viszont nem álltak meg ez után, hanem rájöttek, hogy azt a tengernyi adatot, amit ez az érzékelő szolgáltat, fel lehet használni más dolgokra is. Lehetővé tette számukra, hogy összekössék a fénymérést az objektív álal szolgáltatott távolságadatokkal, és kidolgozták a 3D fénymérést. Ezután már nem volt nagy feladat a vakurendszerüket is bekapcsolni a rendszerbe, ami pontos vakuteljesítmény kezelést tett lehetővé. A következő lépés pedig a most megjelent színkövetéses AF. Az, hogy ennyi mindent tudnak a fényről a Nikon gépei, meglehetősen nagy előny a Canonnal szemben, de ez az egész nem számít semmit sem, ha nem használja ki a Nikon a fejlesztéseit úgy, mint a Canon.

Mindkét rendszerrel ugyanolyan jó képeket lehet készíteni, nem használnák őket a profik, ha nem így lenne. A tartozékok, a szolgáltatások, amiket a rendszerek nyújtanak, mind  profi szintűek. Mellesleg ez az oka annak, hogy a többi gyártó gépeit alig látni a tényleg a fotózásból élők kezeiben, hogy a 35mm-es filmes gépekről ne is beszéljünk. A két rendszer közötti döntést persze nem biztos, hogy megkönnyítettem, de azt hiszem a különbségek (ahogy én látom őket) mostmár kezdenek körvonalazódni. A Nikon azért tetszik, mert lelkiismeretesebben bánnak a termékeikkel, könnyebb őket használni, viszont rosszul adják el őket, és nem hallgatják meg, hogy mit akarnak a felhasználóik. A Canon azért tetszik, mert hallgatnak a fotósaikra, nem tartogatnak kellemetlen meglepetéseket, viszont a termékeik tucattermékek, nincs meg bennük az a "flair" ami a Nikonokban megvan, sokszor kényszerítik a felhasználót olyan dolgok elvégzésére, amit a Nikon gépei elvégeznek helyettük.

Igazából mindenki el tudja dönteni, hogy melyik rendszer "fekszik" neki jobban, a jövőt nézve talán most a Nikon több reményre ad okot a D3 kapcsán bemutatott technológiák miatt, de csak akkor, ha az ebből származó pillanatnyi előnyét tényleg kihasználja, és nem várja meg, hogy a Canon utolérje. Aki biztosra akar menni, az tuti, hogy a Canon-t választja. A Nikon D3 mellé persze kell majd egy Canon 5D szintű gép is, mert egy nagyon nagy űr tátong így a Nikon felhozatalában, és sokan szeretnék, hogy a Canon 1Ds Mk.III-hoz hasonló felbontást is elérje egy Nikon gép. A Canon pedig a jól bevált, talán már unalmas dolgai melett jobban tenné, ha elragadná a Nikontol a kezdeményezést a fejlesztések terén, mert fenn áll az a veszély, hogy a Nikonnak bejön az egyik fejlesztése, és valami véletlen folytán pont úgy adják el, hogy sikerül a fogyasztók óhajait is kielégíteniük vele. Szerintem nekünk, a fogyasztóknak, most jó idő ez, sok érdekes dolog várható a digitális technika terén, és kezd úgy tűnni, hogy talán kilábal a kamaszkorból, felnőtté érik az eddig kételkedők szemében is.

A Canon VS. Nikon vitáról pedig annyit, hogy a két tábor általában elbeszél egymás mellett, és olyan dolgokról folyik a vita, amiknek köze sincs egymáshoz, olyan emberek által, akiknek még kevesebb közük van a vitatott dolgokhoz. Sajnos ha az ember tanácsot szeretne kérni, akkor belekeveredhet egy ilyen vitába és nem jut sokkal előbbre. Talán ez a cikk egy kicsit tartalmasabb információt tudott adni az alapvető különbségről a két gyártó között, és remélem, hogy hossza ellenére olvasható maradt.

Akinek valamilyen megjegyzése, gondolata és bármilyen más (on-topic) hozzáfűznivalója van, vagy még maradt kérdése, az ne legyen rest, írja ki magából a kommentekben!

Mára ennyi.

Update: Mára mégse ennyi, a cikket kiajánlották az Index címlapjára, ami számomra nagy meglepetést és forgalmat jelentett. Leírtam az élmény által kiváltott első gondolataimat itt.