KnA –2007 november 4. 16:40
3 komment
Az egyetemi újságnál, ahol dolgozom, pályázatot szoktunk hírdetni hallgatók számára, akik szeretnének az újságnak fotózni. A feltételek: legyen nappali tagozatos hallgató, és rendelkezzen saját felszereléssel (az újság anyagi lehetőségei nem teszik lehetővé, hogy a fotósoknak felszerelést biztosítson). A félévente kiírt pályázatra sokan adják be jelentkezésüket, sajnos minden alkalommal sok hiányossággal. Meg szeretnék osztani pár alapvető gondolatot, amelyek, bár nem biztos, hogy rögtön maguktól értetődőek, fontosak egy hasonló jeletkezésnél.


Sokan már a jeletkezés formai részénél elbuknak. Mi általában egy önéletrajzot, egy motivációs levelet és képeket kérünk. Egy fényképes önélerajzot nem olyan nehéz elkészíteni, a legtöbb szövegszerkesztőben vannak rá sablonok. Ami egy fotóriporternek jelentkező embernél elvárható, az egy normális minőségű fénykép saját magáról, és egy áttekinthető, tömör életrajz. Azok az önéletrajzok, amelyek nem férnek el egy A4-es oldalon már valószínűleg több információt tartalmaznak a kelleténél. A motivációs levél általában a te motivációidat kell, hogy tartalmazza. Azok a motivációs levelek, amelyek üres marketingkliséket tartalmaznak, mint "jól dolgozom csapatban", "magasan képzett és kreatív vagyok" és "fiatalos és dinamikus a stílusom", azok rólad nem mondanak semmit, maximum annyit, hogy nem fordítottál időt a levél megírására, vagy pedig nem vagy olyan kreatív mint mondod.
Elérkeztünk a legfontosabb részhez, és a legnagyobb problémához: A fényképek, amelyeket beküldenek emberek. Már a külső is sokat árulkodik, és akarva-akaratlanul befolyásolja azt, hogy az értékelést végző ember(ek) hogyan állnak hozzá a jelentkezésedhez. Egy A4-es papírból hajtogatott, improvizált borítékba becsúsztatott CD, amellett, hogy egyáltalán nem védett, nem is tesz jó benyomást. Fontos, hogy a CD-n legyen feltűntetve a neved és legalább egy elérhetőséged (e-mail cím, telefonszám). A képek kiválasztásánal fontos megkérdezni magadtól, hogy mire kiváncsiak azok, akiknek a képeket küldöd. Egy újságba ritkán kerülnek természetképek, olyan képek amelyeken nincsenek emberek, és hasonló dolgok. Egy újságba portrék, rendezvény-, protokoll-, és sportfotók kerülnek. Ha a beküldött képeid nem ezek közül kerülnek ki, te nem kerülsz be. A másik probléma a mennyiség. Nem célszerű túl sok képet beküldeni, a képszerkesztőnek van jobb dolga is, mint a te képeidet nézegetni egész délelött. Elég 15-20 kép, és nem célszerű ugyanarról a témáról hasonló képeket beküldeni. Minél több eseményről válogatsz, és minél változatosabbak a témák, annál jobbak az esélyeid.


Sokan értik félre azt is, hogy a fotóriporterek munkája miből áll. Persze, mindenki látja az újságokban a kész képet, de kevesen vannak tisztában azzal, hogy ez milyen hosszú folyamat terméke. Tegyük fel, hogy felavatnak egy emléktáblát az egyetemen. Erről a rendezők szólnak az egyetem sajtóreferensének, aki kiküldi az eseményről szóló sajtóanyagot a városi médiának. Az újság megkapja az eseményről szóló anyagot, és eldönti, hogy le szeretné-e közölni, vagy sem. Ha igen, akkor a lapszerkesztő kijelöl egy újságírót, aki megírja a cikket, és a képszerkesztő kijelöl egy fotóst aki elkészíti a képet. A fotós megkapja az esemény időpontját, helyét és egy kontaktszemély nevét. Ezután a fotós dolga a következő: Ki kell derítenie, hogy hol lesz az esemény, hogyan juthat oda, időben ott kell lennie, ki kell derítenie mi fog pontosan történni, keresnie kell egy helyet, ahonnan jól fog tudni fotózni, annélkül, hogy a rendezvényt különösebben zavarná, és persze el kell készíteni azt a fotót, ami leírja az eseményt, és kifejezi a lényeget. Ezen a ponton persze a végleges képtől még mesze vagyunk, de a munka fontos része már megvan, a képpel eggyütt. A fotós dolga ezután az utómunka, és a kép határidőre történő leadása a képszerkesztőnek, a megfelelő információkkal eggyütt (ki van a képen, mit csinál, hol, mikor, miért). A képszerkesztő ezután az a tördelő által adott képméretre bevágja azt, és bekerül az újságtervbe. A szerkesztők és a korrektorok ezután átnézik az újságtervet, és ha nincsnek benne hibák (formai, tartalmi vagy stilisztikai) akkor mehet a nyomdába az újság. A tényleges exponálás csak egy nagyon pici töredéke a fotós munkájának, a szervezés, bejutás és utómunka sokkal több időt emészt fel, és ugyanolyan fontos.

Amibe sokan nem gondolnak bele, az, hogy a fotóriporterek munkaideje meglehetősen flexibilis. Ez nem azt jelenti, hogy akkor dolgoznak amikor akarnak, hanem, hogy bármikor lehet olyan esemény, amit fotózni kell. Hétvégén, este, korán reggel, a napszak nem számít, ha esemény van, menni kell. A másik nehézség az, hogy a helyszíneket és körülményeket nem válogathatja meg az ember. Kevert, rossz fény van? Fotózz. Nincs fény? Fotózz. Gyorsan rohanó focistákat kell kevés, kevert fénynél fotózni? Oldd meg. Ja, és legyen kreatív, eredeti, és tetsszen az embereknek.

A fotóriporteri szakmához (mégha csak egy egyetemi újság szintjén is) elhivatottság kell, és egyfajta őrültség, a jobb fajtából. Aki ezt nem gondolja komolyan, és nincs teljesen tisztában a technikával az nem fogja sokáig bírni.



A bejegyzés trackback címe:

http://fiatalriporter.blog.hu/api/trackback/id/tr41214204

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

lvnte (törölt) · http://lvnte.blogspot.com 2007.11.04. 23:12:46

tetszik az írás, örülök hogy rátaláltam a blogotokra!

Most kezdtem a fősulit és vele együtt a főiskolai újság fotós csapatába is bekerültem, nem kis örömömre. ^^
(motivációs levélre, referenciára ügyeltem, hogy igényesnek tűnjön. Ennek tényleg alap dolognak kell lennie.)

Nálunk egyelőre úgy működik hogy a fontosabb események / cikk illusztrációkat előre lebeszéljük heti / havi bontásban, így azért nagyjából a 'munkaidő' is kiszámíthatóbb.

poTomek 2007.12.09. 22:35:27

Lehet tudni, hogy melyik egyetemről van szó? :)

Amúgy így elsőre nagyon tetszik a blog! Nálam mindenféleképpen betölt egy űrt, persze ha továbbra is hasonló postok lesznek. ;)

vAfotóriporter · http://blog.volgyiattila.hu 2012.03.20. 18:13:29

@poTomek: sajnos úgy fest, elhalt a blog - kár érte
Az összes szerzői jog fenntartva, Kalmár Nagy András, 2007-2008
Az oldal tartalma, és az egyes cikkek az oldal alján található creative commons licensz alapján használhatóak.
Clicky Web Analytics

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu